Egy embernek minél magasabb az érzelmi és általános intelligenciája annál nehezebb párt találnia?

Lehet itt az arroganciával példálózni..de..

20vége korú nőként pl. sokszor rosszul veszi ki magát, ha pl. asztrobiológiáról kezdek el beszélgetést kezdeményezni a partnerjelölttel.

Nem fellengzősen, tök érdekes dolgokról ráadásul, mégis kb ufónak (haha) néznek. De ugyanez a helyzet az irodalommal, sci-fikkel, "sima" biológiával, focival, sportokkal (!!)....a politikán kívül kb. minden komolyabb dologról tök szívesen beszélgetek ( a filmek, könyvek, zenék mellett) mégis, ha hasonló irányba terelgetem a beszélgetést, csak néz a férfiak többsége (és nem az a tipikus buta szépfiúk). Pedig tök normálisan, nem okoskodva hozom fel a témákat..egyszerűen, ezek érdekelnek.

Néha viszont van, van, hogy a randin butábbnak/műveletlenebbnek tettetem magam, mint ami vagyok. Na, ilyenkor nem meresztik a szemüket, hanem azt hiszik, ostoba vagyok és meg akarnak fektetni egy süti és egy kóla után. ( eddig ezt 2x próbáltam, mindkétszer így jártam). Múltkor az új órájáról és a 140 cm képátlójú tvjéről való áradozás után vetette fel a legutóbbi.

Szóval, basszus.

Nem azt mondom, hogy egy zseni vagyok, sőt, tudom, hogy a kanyarban sem vagyok, egy Hawkinghoz, Karl Saganhoz, Michio Kakuhoz vagy akár Elon Muskhoz képest (max egoban), de totál nem tudom, mit tehetnék.

Túlzott elvárásaim sincsenek, csak egy olyan férfit szeretnék, akivel a, jókat tudok beszélgetni b, jókat tudok szexelni c, jókat tudok sportolni d, esetleg a későbbiekben családot tudok alapítani

De lehet, igazad van, Kérdező, az érzelmi intelligenciám a csökött :)