Nálatok ez elfogadható hosszútávon egy kapcsolatban?

Én 28 vagyok a párom 39. Egyszerűen teljesen más a a szexuális igényünk. Én tényleg szeretem és tudom, hogy ő is, de ő sokkal többször akarja. Egyébként elég romantikus típus (sokan nem gondolnák róla), de azért mégis. Eleinte "belementem", de most már zavar, hogy úgy csinálok, mint aki szintén őrjöng a dologért, pedig nem, nem állandóan amikor ő igen. Volt, hogy egyértelműen céloztam rá, hogy jobb lenne, ha most nem, stb, de nem akarja venni a lapot, és sértésnek fogja fel, mivel úgy érzi, hogy az ha nem akarom a dolgot, az az érzéseimet minősíti. Én szinte sosem tudok kezdeményezni, mert egyszerűen időm sincsen rá, ő mindig megteszi az első lépést.

Rövid ideig oké lenne a dolog, de azért én hosszútávra terveznék vele. Hogy mondjam meg neki, hogy ne bántsam meg és ne menjen a kapcsolatunk rovására, hogy nekem ennyire nincsen szükségem?