Veled volt már olyan, hogy kissé “bűntudatod” volt amiatt, hogy lekoptattál valakit?

Nekem eleinte kellemetlen volt, mert elég "népszerű" vagyok a csajok körében és én nem szerettem, ha valakinek magyarázkodnom kellett, hogy vele, miért nem akarok semmit se kezdeni. Végül belejöttem és nem magyarázkodtam csak annyit mondtam nem és ebből úgy a nagy átlag értett is. Nem csináltam tragédiát belőle soha csak, ahogy írod az első pár esetnél éreztem magam furán, hogy valakit el kell, hogy utasítsak, mert amúgy nem ilyen a természetem, hanem barátságos vagyok és ha valakinek mondod, hogy nem, akkor ő alapból utálni fog téged, de nem kaphat meg senki sem mindent az életben. Nekem is van olyan, amit akarok és ott a nem ezt megértem és ennyi. Csak sokan ezért utálják meg az embert ezt nem értem amúgy.

Igazad van nálam ezek olyan esetek voltak, amikor a csajok jelentkeztek be és őket kellett elutasítani.

Nem. Ha valakivel nem akarok kapcsolatot, akkor annak mindig oka van. Hiába kedves, aranyos, helyes stb. az illető, ha nem vonzódom hozzá. Ezt irányítani nem tudom, ezért nem is érzem magam rosszul meg gondolom a másik se örülne annak, ha csak azért jönnék vele össze, mert nincs más.

Volt, de olyan mint amire gondolsz kérdező. Bejött nagyon is, de...

Nem. Nyilvan oka van.