Komolyabbra fotditanád a kapcsolatot ha a párod családjába nem tudsz beilleszkedni?

"Csakhogy a bökkenők:

Nem tudok feloldodni náluk, nem tudok nem is akarok komolyan főzni (ezt ők nem tudják még de ha náluk laknék illene)," - ez milyen kifogás?! Ilyen ohzzáállással ne is várj tiszteletet, már bocsánat. Ha nem akarsz főzni, akkor szállj be a takarítással. És ne kifogást keress.

"az anyuka (anyosjelölt)tapasztalt, hiperokos nő, egyből levágja rolam hogy én még egy félénk béna nem önelláto "kislány" vagyok, nem pedig egy karrierista háztartásban is toppon levő céltudatos nagybetűs nő akit a fiának szánna," - hát tényleg nem vagy egy talpraesett darab, ha ilyenből problémát csinálsz. Meg olvasod az anyja gondolatait, hogy ezt te így lekövetkeztetted? Helyedben bebizonyítanám, hog igenis önálló, talpraesett ember vagyok.

"a másik hogy párom fiutestvérei nem tisztelnek, kis "csiribiri, könnyű csajnak"néznek mert ők meg azt nem ismerik bennem hogy nem jövök össze minden pasival es a tesojuk, a párom milliot küzdött értem," - és ezt így megmondták neked az arcodba! Vagy mégis honnan veszed ezt? Tudod értelmes testvérek tiszteletben tartják, hogy az adott csaj foglalt. Ha másznak rád látványosan, az már probléma, de így ez nekem csak úgy hangzik, mintha te gondolnád így.

"plusz a lánytesojával szinte flörtöl a párom, birkoznak nevetve, stb, én érzem magam gyertyatartonak, plane hogy családi vacsorákra témám sincs, a feszengéstől ott ülnék kukán" - ne haragudj, de ez meg már beteg, hogy azt gondolod, a hugára mozdulna rá...

Összességében azt gondolom, hogy egyszerűen te csak nem akarsz odaköltözni. Amivel nincs baj, csak akkor ne ilyen kauokok mögé bújj el, hanem mondd meg a párodnak, hogy húzzatok ketten albérletbe. Vagy tegyétek át az összeköltözést későbbre, amikor lesz pénzügyi bázisotok, amire tudtok építeni.

Nekem ez olyan, mintha te előre levágtad volna, hogy ott mindenki téged hülyének meg sz.arnak néz. Nem gondolod, hog inkább kivetíted a sjaát magadról alkotott véleményed rájuk?

Már az, hogy nem tartod magad önállónak, eléggé lehangoló érzés lehet. Én önálló vagyok bagyon és meg is semmisülnék a tudattól, hogy képtelen lennék egy szituációban feltalálni magam és helyette sírnék azon, hogy xy biztos önállótlannak tart.

29n

Huszonévesen már önállósodni kéne - igaz ez manapság a lakhatási költségek miatt nem mindig könnyű.

Vannak olyan emberek akiknek túl szoros a kapcsolatuk a családjukkal, a párod is ilyen. Mind különbözünk, de pszichológiailag kódolva vagyunk a tinikori, és a fiatal felnőttkori "lázadásra", önállósodásra. Aki ezen nem megy végig, ott valami más is van a háttérben.

Számtalan esetet láttam hogy a szülőkhöz költözött a pár. Letöbbször nagyon belekényelmesedett a "hazai" pályán játszó fél, és szakítás lett a vége.

Neked súlyos önértékelési problémáid vannak.

Úgy állítod be magad mintha egy rakás szerencsétlenseg lennél és nem tudnál megfelelni a család elvárásainak.

Ezeknek a felelmeknek köszönhetően nem mersz odakoltozni. Meg se akarod próbálni mert máris előre elkonyvelted hogy úgyis utalni fognak.

(Mint a viccben a nyuszika meg a róka.)

Óriási hiba lenne ezért szakítani. Azt döntsd el magadban hogy mit akarsz valójában.

Ezzel a férfival lenni? Szereted? Akkor mire vársz?

Egyébként ha csak egy év kell a saját házhoz akkor azt külön élve is ki lehet bírni szerintem.

De azért nekem ezekből a kifogásokbol inkább az jön le hogy te rohadtul be vagy rezelve de úgy hogy valójában nem is ismered a családját melyrehatoan.

Azt írod hogy szívesen látnának, akkor?? Szedd össze magad szépen.

A párod meg nyilván azért bólintott rá a 3 napra az egy hét helyett mert nem akar erőszakoskodni hanem hagyja hogy te döntsd el.

24N