Hogy dolgozzam ezt fel, hogy emésszem meg?

Nő vagyok, sosem volt gondom a férfiakkal, nem küzdöttem a pasifogással. Szóval egész jól nézek ki szerintem, tulajdonságaim is rendben vannak. De most van egy férfi, aki nekem nagyon tetszik, de neki én nem kellek. És azért nem kellek, merr nem jövök be neki, méghozzá külsőre. Tudom, mert beszéltem vele erről. Egyszerűen nem tudom elhinni, nem tudom megemészteni, hogy nem tudom felcsípni ezt a pasit a külsőm miatt. Nem mintha nem kedvelne, nem mintha ronda lennék... És mégis. Nem. Jövök. Be. Neki. Ez annyira porba tiporja az önbecsülésem.

Nem mondom, hogy ő az első, akinek nem én vagyok az ideálja, de eddig én sem vágytam azokra a férfiakra, sőt, ha tudtam, hogy valakinek nem tetszem, az akkor nekem sem, kiábrándultam, ilyesmi. De ő pont hozzám valö lenne, és nagyon tetszik, és az eddig párjaim is hasonló típusok voltak. És mindnek nagyon tetszettem. Persze mindenki mondja, hagyjam a francba, meg se érdemel, stb. De nem tudok így állni hozzá. Csak úgy, hogy én nem vagyok méltó rá. Hogy nem vagyok elég kívánatos. Láttam azóta képet egyik exéről, és nem hiszem hogy annyival szebb lenne nálam, sztem egyforma szépek vagyunk.