Rengeteget szenvedtem már egy férfi miatt, úgy, hogy ő nem is tudott róla. A szívnek nem lehet parancsolni. Hogy is lehetne? Valaki hasonló tapasztalat? Hogy lett vége a szenvedésnek?

Annyiszor sírtam álomba magam miatta, amiért nem vesz észre, más nővel ismerkedik, randizik, jár, nincs ott velem, amikor szomorú vagyok, vagy amikor nagyon romantikus élményben lehetett volna részem, ha ott van velem. Én már csak egy ilyen reménytelenül szerelmes típus vagyok. És beleszerettem. Az első pillanattól fogva. Ami már nem tegnap volt, ez egy elhúzódó szenvedés sajnos... És nem is tud róla. :( Nem tudom irányítani az érzéseimet, egyszerűen szeretem, ez van. Hogy is tudnám nem szeretni, mikor olyan intelligens, melegséget sugárzó barna szemei vannak? Mikor olyan édes, amikor pajkosan mosolyog? Mikor a humora, játékossága egy pillanat alatt felvirágozza a kedvem? Mikor ha csak megérzem az illatát, már nem férek a bőrömbe? Mikor ha találkozunk, bearanyozza a napom? Egyszerűen nem tudom nem szeretni. Hogy is tudnék magamra parancsolni, hogy mindezek ellenére szeress ki belőle? Rengeteget szenvedtem miatta. Szerencsére nem tudok minden nőügyéről, akkor valószínűleg még többet szenvednék.

De most van egy nőügye. Mikor szembesültem vele, hogy az a bizonyos szöszke nő/lány bizony vele van, rá vár, akkor összetörtem. Azonnal le kellett lépnem, mert gyorsan eljutottam arra pontra, hogy nem tudom visszatartani a sírást. Érzelmes vagyok, és nehezen rejtegetem. Azért láttam én már nővel, de most valahogy más volt... Ez a csaj gyönyörűnek tűnt, bár nem láttam közelről. És valahogy ő is más volt vele. Valahogy máshogy bánt vele, mintha valami értékes dologröl lenne szó, a korábbi nőknél inkább havercsaj benyomást keltettek a nők.