Szerintetek ez normális, hogy egy anya ennyire nem tud elszakadni a felnőtt fiától. És a fia ennyire vakon van?

A barátomat 27 évesen nyomköveti az anyja gps-n nézegeti mikor merre jár, ha nem látja a térképen azonnal hívja. Beleszól folyamatosan az életébe, uszítja ellenem a fiát. Mégis ezt nem veszi észre, szerinte a maga ura és azt csinál amit szeretne. Minden egyes találka után átmosott agyal tér vissza, tudat alatt az anyja szavait használja. És abban a hitben ringatja magát, hogy nincs beszabályozva általa. Sőt mi több én irányítom, mert próbálom felnyitni a szemét. Hogy ennyi idősen álljon már a sarkára, és ha már külön él éljen úgy, és azzal akivel szeretne. Ne hagyja magát pórázon rángatni. Ezek után neki meg annyi jött le az egész dologból, hogy én akarom neki megmondani hogy mi legyen. És nem szereti hogyha korlátok közé szorítják.(egyébként a kedves anyós már mindennek elhordott, ami csak eszébe jutott minden kijött a száján. Mégis folyton megenyhül irányában. Szegény áldozat.)