Veletek fordult már elő, hogy beleszerettetek egy nőbe/férfibe, akihez kezdetben nem vonzódtatok, és ezért visszautasítottátok?

Olyan sosem volt, hogy olyasvalakibe szeressek bele, akihez kezdetben nem vonzódtam.

Olyan viszont előfordult, hogy visszautasítottam valakit, aki iránt bizonytalan vegyes érzéseim voltak, nem azért utasítottam el, mert ne vonzódtam volna...

Ha úgy érzem, hogy határozottan nem vonzódom valakihez, azon nem változtat semmi. Ha úgy érzem, hogy bizonytalan érzéseim vannak, az változhat bármi hatására, de olyankor jőnnek a se-veled-se-nélküled játszmák, egyszer együtt akarunk lenni, máskor meg mégsem.

Igen volt, az ember néha tévesen ítéli meg a másikat.

Romantikus derűs randi, mély beszélgetéssel kölcsönös vallási ideológiával. Majd hazakísérés, átölelés puszi.

Majd azt követően kölcsönös kommunikációs analfabetizmus, ignorálás.

Szerintem első randin is meg volt a szikra csak a félelmeink gátlásaink és fiktív előítéleteink börtönében raboskodtunk.

De végül megbeszéltünk egy második randit, először elutasított tehát a lány majd a második randin annyira örültünk egymásnak olyan boldogok voltunk, hogy lehetséges hogy ilyen csoda történt velünk. Ura itt újra együtt örültünk, hogy volt egymáshoz türelmünk kitartásunk és éreztük, hogy egymásnak vagyunk teremtve úgy hogy ott beindult a kapcsolat.