Mit tegyek, szakítsam meg vele a kapcsolatot?

Megismertem egy fiút interneten (nem társkeresőn), kb. több mint 2 hónapja beszélgetünk.

Nagyon értelmes, okos, sőt, ki merném jelenteni, hogy nála okosabb emberhez még nem volt szerencsém soha.

Nagyon sokat beszélgettünk. Tegnap munka közben elgondolkoztam és zokogni kezdtem. Nagyon régóta magányos vagyok. Egy traumám óta nem került hozzám igazán közel ember. Úgy érzem felesleges tovább beszélgetni, mert tudatalatt van bennem valami ami úgy se fogja engedni, és ha most belegondolok, hogy a beszélgetésünk nincs többé, összetörnék. Szóval mi lenne még később, ha mégjobban megkedvelem. Borzasztó fájdalmas lenne.

Olyan a helyzetem, hogy úgy érzem egy terápia nélkül mindig ez lesz. Senkit se fogok tudni közel engedni, törvényszerű, hogy ennek is vége lesz.

Illetve butának is érzem magam hozzá, erről beszélünk is. De ő azt mondja, az ő hibája, hogy nem tudja érthetően átadni azt ami benne van, erről ő tehet és fél, hogy rossz élményt nyújt, kényelmetlenséget okoz. Én úgy gondolom, nem, az én hibám hogy kevés vagyok.

Egy ideig úgy éreztem maga a beszélgetés a cél, már úgy érzem inkább eszköz, mert megkedveltük egymást. (Merem gondolni talán ő is)

Az elején csak kíváncsi voltam rá, mostmár érzek valamit ha rágondolok, mégha élőben nem is találkoztunk.

(Én külföldön dolgozom most egy ideig)

Igazából az ő lelki világát tökéletesnek, csodálatosnak, gyönyörűnek találom, felnézek rá. Olyan akarok lenni mint ő.

Nagyon rossz érzés lenne, de lehet, hogy jobb előbb mint később. Nem tudom mit tegyek.

Tegnap már elkezdtem utalni rá, de ő látszólag nem enged. Nem értem, mit kedvel bennem. Nem tudom elképzelni, hogy bárki szeressen engem.

22l, 23f