Mi a véleményetek az exekről, ami nagy szerelem volt? Én hoztam őket újra össze? Ti aggódnátok?

A sztori:

Volt egy fiú, aki összejött egy lánnyal. Előtte sok sok lánnyal volt együtt, de ez a lány ez nagyon kivételes volt. Nagy és szenvedélyes szerelem volt az övék. Ő volt az, akiről nem beszélt, aki nem került fel a skalplistára, vagy trófeasorba, ő volt akiről csak szűk körben beszélt, és akkor sem túl sokat, mert félt, hogy lecsapják a kezéről vagy gyengének látják. Ha vele volt, sebezhető volt, úgy csókolta azt a lányt, ahogy előtte soha senkit..

Mikor rádöbbent, hogy szerelmes, akkor szakított a lánnyal. Nem akart csalódni, és jó szívtörő révén ő lépett le, mondván, hívja az élet, el kell költöznie az ország másik végébe. Csak így bírta ki, hogy a szakítás után ne csöngessen be a lányhoz vagy hogy ne halljon róla semmit..azt főleg ne, hogy ha majd összejön valakivel, vagy eljegyzik, esetleg férjhez megy. Abba belehalt volna.. A lány szomorú volt, de megértette, hogy el kell mennie...

Barátságban váltak el. 4 hónapot jártak öszesen..

Ennek már több éve..Ezt a barátom mondta el ugyan ilyen részletességgel, és közben könnyes volt a szeme, többször elakadt a szava, nagy levegőket vett. Mi 2 éve vagyunk együtt. Mikor az exekről beszéltünk korábban, akkor azt mondta, hogy volt néhány több éves kapcsolata, meg néhány komolytalan is, és ez a sztori villámcsapásként ért.

Én azt gondoltam mindig, hogy egy nagy szerelem van az életünkben, ami mindent visz. És azt gondolom, hogy neki az a lány volt az, nem pedig én... Mi is szeretjük egymást, minden írtó klassz, de rólam az életbe nem beszélne így, pedig mi több ideje vagyunk együtt, mint ők voltak.

Nem vagyok féltékeny típus, de azóta a hideg futkos a hátamon. Rákerestem a lányra, vőlegénye van és eszeveszett boldognak tűnik. Nem ismerőse a páromnak, de a telefonkönyvében benne van. Tavaly augusztusban beszéltek a hívásnapló szerint..

Utána rákérdeztem, hogy szoktak e beszélni, azt mondta hogy néha felhívja, de a lány max. 10 percig beszélget vele, majd lerázza.

Titokban felkerestem a lányt, és egy találkozót beszéltünk meg. Ő nem tudta, hogy én ki vagyok, azt hitte üzleti ügyben keresem..

Mikor elmondtam neki, hogy mi a célom, felállt és elviharzott. Mire hazaértem, a párom várt az ajtóba. Óriási balhét csapott, veszekedtünk, de megértette, hiszen őt is megrémiszti, hogy milyen heves érzelmeket vált ki belőle a lány még 7-8 év után is. Szinte gyerekek voltak. Rá 2 hétre felkeresett a lány. Elmondta, hogy ő nem tudta, hogy így érzett iránta a párom, és biztos másképp alakult volna, ha tudott volna őszintén beszélni az érzéseiről neki, de nekem megnyílt, és ez az ami fontos. Sosem leszünk barátnők, mert a monológja végén benyögte, hogy tulajdonképpen hálás a páromnak, hogy elment, mert ha együtt maradtak volna, akkor most hogy ő viselkedne így, mint ahogy én teszem...egy eszelős, féltékeny nőként, aki a saját magát alázza meg.

A párom kissé elhidegült, nagyon sokszor bocsánatot kértem, egyszer meghallottam, hogy telefonon beszélgetnek, nosztalgiáznak, kb. 1 órán keresztül beszélt, visszajött és azt mondta hogy csak egy munkatársával beszéltek.

Írtózatosan félek attól, hogy én hozom őket újra össze?

Természetesen megbántam, hogy kotnyeleskedtem, csak tudnom kellett...

Nektek volt már nagy szerelmetek akik elment? Utána mi lett? Csak egy szerelem van az életünkben?