Mi olyan érdekes abban, hogy kerekesszékes férfit szeretek?

Már 2 éve együtt vagyunk,de még csak pár hete kezdtünk el eljárni,mert előtte eléggé befordult tipus volt,de én kitartottam mellette,ő hiába küldött.

A munkahelyemre jött be egyik barátjával,még friss volt a bénulása.Első látásra beleszerettem és úgy éreztem,ha nem megyek utána,örökre megbánom. Sosem csináltam ilyet előtte. Egy mosoly sem volt az arcán mikor kezébe nyomtam a számom. 2 hetet vártam,már feladtam de üzenetet kaptam ,,Miért pont én?"

Akkor elhívtam randizni. Sokáig elutasító volt,nem akarta az én eletemet is tönkretenni de szerelmes lett ő is és sok idő után felfogta,hogy igenis mellette szeretnék maradni. De az emberek furcsán néznek. Kihasználni nem tudom,ő sem engem.Mégis sokan nem látják értelmét a kapcsolatunknak.

Nem érzem magam önfeláldozónak,nincs bennem az,hogy sajnálatból vagyok vele. Felnőtt emberek vagyunk,én eldöntöttem ,hogy nekem nem kell már más,mert mindig rá vártam. Én 30 vagyok,ő 28.

Fáj,hogy néznek minket az emberek és párom ilyenkor mindig mondja,hogy nem érdemel meg engem. Miért nem tudunk nyugton élni,mint a normális párok?