Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nektek is volt ilyesmi érzésetek? Ez normális?
2 éve vagyok kapcsolatban a barátommal, akit nagyon szeretek és ő is szeret engem. Nem vágyom másra.
Korábban volt amúgy egy pasi aki egy kis ideig tetszett de nem vallottam be neki, kiderült, hogy én is tetszettem neki de igazából nálam ez a tetszés viszonylag hamar el is múlt, egyre inkább barátként tekintettem rá. Most már nem nagyon vált ki belőlem semmit, pedig találkoztunk egy időben nagyon gyakran. Azóta Amerikába ment vissza, mert amúgy amerikai.
A kérdésem egy másik pasiról szól. Őt még tini koromban ismertem meg, sőt, 14 voltam akkor. Ő akkor 21. Igazából ez egy online levelezés volt, egy évig legalább tartott de szerintem másfél. Ez lehet nem tűnik soknak, viszont akkor szinte minden nap beszéltünk. Elmeséltem neki hogy telt a napom, ő is sajátját, érdeklődött felőlem, nem volt egyoldalú, mindig volt téma. Csak képeken láttuk egymást és én őt videókon is. Egy időben nagyon optimistán álltam az egészhez, gondoltam egy nap majd találkozunk is, akár többször, sőt, komolyra fordul az egész. Én éreztem valami szerelmet iránta, ő már magam se tudom mit érzett de külföldön lakott, nem sok esély volt a találkozásra meg annyira azért én se erőlködtem meg ő se.
Akkoriba amúgy egy nehéz időszakom volt részben és az ő üzenetei segítettek át egy-egy nehéz napon, mert nagyon tudtam örülni, ha írt. Mondhatni egy "kultusz" alakult ki a fejemben róla de ez azért is mert az üzeneteken kívül sok minden "emlékeztetett" rá, annak ellenére, hogy nem laktunk egy helyen tudtam kik a barátai, a tesói, a szülei, a volt barátnője, szóval jó sok mindent tudtam róla, láttam róluk is képet.
Évek óta nem beszéltem vele, elengedtem az egészet, nem is volt szándékomban.
Ma láttam meg, hogy eljegyzett valakit. Nem ismerősöm facebookon, egyéb módon, véletlenül értesültem róla, mindegy, hogy hogyan. Láttam képeket amiken a menyasszonyával van együtt, így összevetettem, hogy hogy néz ki most és akkor mikor ismertem...
Most meg valahogy "megmozdult" bennem valami. Nem szerelem, mert a barátomat szeretem, ebben biztos vagyok, csak van bennem valami furcsa érzés. Furcsa újra látni fotókon, furcsa belegondolni, hogy valaki mellett végül leköti magát. Meg az is eszembe jut, hogy ő tuti nem emlékszik rám (annyi ember ismeri meg annyi embert ismer, hogy ezt biztosra veszem), én sem gondolok rá szinte sose de most mégis.
Meg mindenféle gondolatok jutottak eszembe, hogy minden korszakban az életemben mintha lenne egy pasi akibe akkor szerelmes vagyok, meg, hogy olyan, mintha egy szerelem lezárása egy korszak lezárása lenne. Például gimiben ezen az amerikai pasin kívül egy másikba voltam szerelmes de az jóval meghatározóbb volt. Meg mindig amikor szerelmes vagyok egy pasiba, valahogy mások a barátaim, ismerettségeim. Mikor régen volt ez a srác, akkor is mások vettek körül minden nap, mikor az amerikai pasi volt, az is más volt, mert akkor úgy annyira senki, amikor meg volt egy harmadik, akkor meg az akkori egyetlen barátnőm. A szerelmi bánatom is neki mondtam el.
Most hogy van a jelenlegi barátom (nekem ő az első, a többi csak plátói volt mert hiába tetszettem azoknak a pasiknak, nem lett semmi), most megint életem egy másik korszakába értem és jelenleg ismét más emberek vesznek körül, azzal a régi barátnőmmel megromlott a kapcsolatom kicsit, egy másik lánnyal vagyok jóban, rá számíthattam de amúgy olyan, mintha a pasim lenne a(z egyik) legjobb barátom is.
Szóval ezek véletlen egybeesések, hogy volt egy régi plátói szerelmem, ez a "távszerelem" és nagyjából a gimiben vége is lett, aztán ott megint más lett és az egyetemmel annak is vége lett? A mostani barátom meg szinte azóta van meg, hogy egyetemre kezdtem járni, vagyis vagy 3 hónappal azután kezdett tetszeni. Törvényszerű hogy minden korszakban mást szeret az ember?
És az normális, hogy megérint ez a régi pasi, pedig szeretem a barátom? Ha már sose gondolok rá, miért mozdít meg bennem valamit, hogy már vőlegény?
válasza:Lehet, hogy 2 külön kérdésbe kellett volna szedni a 2 témát de most már így írtam ki.
Meg nagyon kavarogtak bennem hirtelen érzések.
Meg az is eszembe jutott, hogy mivel annak a pasinak, aki vőlegény, a menyasszonya amúgy bizonyos dolgokban hasonló hozzám, ezért az is eszembe jutott, hogy éppen lehetnék én is a helyében, alakulhatott volna úgy is. Nem azt mondom, hogy bánom de ez is egy furcsa dolog.
23:54-nek köszönöm, hogy elolvasta és válaszolt :) Egyébként azzal a sráccal nem volt semmi hitegetés meg annyira szép szavak sem. Vagyis nem mondott minden romantikusat, nem ez volt a lényeg, mégis volt valami.
Különben miért indít meg jobban most ez a pasi mint az akivel találkoztam is személyesen, ráadásul sokszor és nem is csak pár hétig? (például az az amerikai)
Vele azóta is beszélek, ha nem is állandóan, csak már nem érzek semmit iránta.
válasza:Szerintem ez a netes levelezőtársad pont azért hagyott benned ilyen mély nyomot, azért ilyen vonzó számodra és azért vagy kvázi féltékeny, mert sosem találkoztál vele személyesen. Akikkel csak a neten beszélgetünk, azokat hajlamosak vagyunk idealizálni. Olyan dolgokat látunk beléjük, amik ott sincsenek, illetve a meglévő negatív tulajdonságokat tudatalatt vagy szándékosan ignoráljuk, esetleg ténylegesen észre sem vesszük. A penpal fiúk egyféle bálványokká válhatnak számunkra, akikbe titkolva szerelmesek vagyunk kamaszként és a saját fantáziánk segítségével tökéletesre formáljuk őket magunknak azon információ töredékek alapján, amiket magukról írnak. Nem ábrándulunk ki belőlük, hiszen neten könnyen adják a szebbik formájukat és örökké ott lesz az izgalom, a rejtély, hogy vajon milyen lehet velük személyesen találkozni. Olyan fiúk esetében, akik a közelünkben vannak és sűrűn tudunk találkozni velük, ez a kezdeti rejtélyesség hamar eltűnik. Megszokottá válnak, ami magában nem adna okot a kiábrándulásra, de élőben könnyű észrevenni a negatív tulajdonságaikat és az könnyen szétoszlatja a rózsaszín ködöt.
Szerintem sok nő gondol vissza néha a kamaszkori plátói szerelmeire. És ezzel nincs is semmi gond. Hűtlenségről szó sincs, ez egyszerű álmodozás.
Egyébként annak ellenére, hogy például az amerikai pasival találkoztam nagyon sokat személyesen, mégsem ismertem ki annyira, hogy lássam az igazán negatív tulajdonságait. Általában a pozitívak voltak előtérben és csak utólag (mikor már visszament Amerikába) derültek ki róla nem olyan szép dolgok. Meg az se derült ki, hogy tetszettem neki, annyira titkolta meg nem adta semmi jelét.
Ezt csak arra fel mondom, hogy vele hiába találkoztam személyesen, mégse derült fény mindenre.
Persze lehet van igazad.
Amúgy nem vagyok féltékeny, csak beugrottak a régi emlékek, amiket már azt hittem elfelejtettem. Ez volt ilyen furcsa nekem. Meg kicsit piszkálta a fantáziám a gondolat, hogy vajon lehetett-e volna hosszabb távú ez az ismeretség, vagy, hogy vajon találkozhattam volna-e vele valaha.
Köszönöm neked is a választ!
Azért egy kicsit felkavart ez... nem azért mert szerelmes vagyok belé még mindig hanem amiatt, amit írtam. Meg talán amiatt is, hogy olyan régen volt.
Most 22 vagyok amúgy, azért ez szerintem fiatalnak számít, szóval nem 30 vagyok amikor már sokan házasok meg összeköltöznek de mégiscsak régen volt már ez a srác, 8 éve.
Gondolom ugye el fog múlni ez a "felkavart érzés" ha ugyanolyan leszek, amilyen eddig? Ha nem nézem szándékosan a képeit, nem keresek rá facebookon meg máshol és ugyanúgy élem az életem, ahogy eddig. Szóval koncentrálok a kapcsolatomra, a családomra, a céljaimra, tanulásra és egyebek.
Jól gondolom, hogy csak ez az "első sokk" ilyen ijesztő, utána meg elmúlik?
Elvégre eddig se érdekelt mi van vele, csak az eljegyzése váltotta ki belőlem.
Közben magamban meg is válaszoltam a saját kérdésem, mert ahogy új képeken meg videókon láttam, amik mondjuk 2 évesek vagy újabb, érzem, hogy nem ugyanaz, mint akit régen szerettem. Nem azt mondom, hogy teljesen unszimpi de valahogy akkor is más. Rá kell jönnöm, hogy amúgy nincs is jelentősége az egésznek, mert teljesen ugyanolyan szerintem úgyse lenne mint régen, még ha találkoznék vele, akkor se. Azt hiszem ez a lényeg. Ráadásul azt sem tudom, hogy jönnék ki vele valójában, meg lehet vannak dolgok, amik nem frusztrálnak így neten keresztül de való életben meg lehet nem tetszene.
Most már talán meg is válaszoltam magamnak a saját kérdésemet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!