Elképzelhető az, hogy valakinek azért nem lesz párja, mert túlságosan "jófiú"?

Ez egyenesen elképzelhetetlen.

Szerintem valahol ez igaz, én is hasonló kategóriájú vagyok és tényleg emiatt nincs senkim. A túl "tökéletes" jellem sokkal taszítóbb a nőknek mintha valakiről tudnák hogy nem jó party.

A "jófiú" igazából nem az.

Saját tapasztalat, hogy igen.

Csomó sikertelen férfi azt hiszi, hogy egy olyan férfi "megalázza" meg "semmibe veszi" a nőket, aki képes simán csak barátként, egyenrangú félként tekinteni rájuk egy kapcsolatban és nem pálmalevelekkel legyezgeti meg nem szór rózsaszirmokat a lábai elé. Én inkább lennék egy olyan férfival, akivel kölcsönösen emberként viszonyulunk egymáshoz, tud velem együtt röhögni, ha elrontok valamit, a szemembe mondja, ha hülyeséget csinálok vagy megbántom valamivel, időnként kölcsönösen csipkelődünk, nevetünk egymáson és magunkon mint egy olyannal, aki ugyan nagyon kedves, de mindenre az a válasza, hogy "igen drágám, ahogy te akarod", tökéletesnek tart, szinte istennőként tekint rám, mert messze nem vagyok az és nem is várok olyasmit, hogy "hejcegnő" legyek a párom szemében.

3-as is tipikus peldaja. Egyertelmuen itelkezoen ir a nokrol de o a jofiu? Ebben hol a josag? :D