Elképzelhető, hogy a társkeresés ingoványaira tévedvén felfedezhetjük a priori megértést?

Unalom a meló? :)

33/f

Hát ha a végső megvilágosodásig nem is lehet eljutni, azért az ember sokat tanulhat magáról...

Persze attól függ, hogyan viszonyul a társkereséshez, mit szűr le belőle. Vannak - itt különösen sokan - akik önigazoló elméleteket kezdenek el gyártani, amelyeknek a lényege, hogy mindenki más hibás a sikertelenségeikért, csak ők nem.

Én azokat az "elméleteket" tartom hasznosnak, de inkább azt a gyakorlatot, amitől az egyén helyzete jobbá válik. Akár csak egy kicsivel is, apró lépésenként. Tehát aki másokat hibáztat, annak lehet, hogy lesznek magyarázatai a világ a működésére, de ugyanúgy nem lesznek jól működő emberi kapcsolatai, mint ahogy előtte sem voltak. Ezért az elméletek haszontalanok.

Ellenben ha valaki az ismerkedést arra használja fel, hogy apró lépésenként egyre jobban megismerje önmagát és embertársait, akkor fokozatosan elérheti a célját. Persze ehhez fel kell tenni a kérdést, hogy "miben kellene változnom?", és ezt meg is tenni. Első lépésként mondjuk baráti kapcsolatokat alakítani, beszélgetni, figyelni mások reakcióit, tanulni belőlük. Ha a beszélgetések során odafigyelünk a másikra (nem elméleteket gyártva, előítéletesen), azzal fejlődik az empátia. Ez egy nagyon jó alap a társkereséshez. Számomra NINCS kudarccal végződő ismerkedés, hiszen mindegyikből tanulok valamit. Nem általánosítok, hogy mindenki ilyen, hanem megpróbálom leszűrni azt a következtetést, hogy milyen személyiségjegyek okozták a kudarcot és azt a későbbiekben kerülöm. Vagy hogy nekem mit kellett volna másképp csinálnom és akkor legközelebb próbálom másképp.

Önismeret és empátia. Ez a kettő szükséges a sikeres ismerkedéshez. Ezek fejlesztésére a társkeresés is lehet jó terep, hiszen egy csomó új emberrel lehet megismerkedni, olyanokkal is, akikkel élőben nem találkoznánk.

Az incelekkel az a gond, hogy ők eleve prekoncepciókkal indulnak neki az ismerkedésnek, hogy "a nők" ilyenek meg olyanok, és a saját fejükben lévő képet próbálják meg kivetíteni arra, akivel éppen ismerkednek. Márpedig ennek az lesz a következménye, hogy mindent ezen a szűrőn keresztül látnak... ha egy lány azt mondja, hogy neki jólesik, ha az első randin a pasi meghívja egy kávéra, akkor golddigger... ha meg meri kérdezni, hogy a pasi hogy néz ki, milyen magas, akkor felszínes... stb. stb. Már eleve ellenségesen reagálnak, ezzel szépen el is riasztják a potenciális partnert. Aztán ebben a saját elméleteik igazolását látják, nem veszik észre, hogy ők váltották ki azt, amitől tartottak. Kör bezárul. Na ez pont nem visz el a továbblépéshez.

Maradva a kérdésben szereplő idézetnél: ez nem Út, hanem egy helyben körözés. Nincs benne fejlődés.

A férfiegó elfelejtése, empátia, és rengeteg kitartás. Ez a három szükséges a sikeres ismerkedéshez.

Az első azért, mert ha nem vagyunk képesek megérteni, hogy a nőt más bordában szőtték, eleve halálra vagyunk ítélve. Hisz nem értjük, mit miért tesz, vagy nem tesz. Ennek mintegy folytatás az empátia. És a rengeteg kitartás, hogy amíg a hibáinkból tanulva előrelépünk, ne szegje kedvünket a sok kudarc.