A társkeresés olyan, mint egy húspiac?

#1

Egyetértek, bár kiegészítés, hogy "nem mintha régen más lett volna, csak ugyebár azt nem láttuk így jól meglehet ideologizálni, hogy az mennyire jó volt". Holott... nem.

Mindenki ezt mondja itt, holott könyörgöm nézzetek már szét. Hol láttok ti manapság gazdag embereket? Vagy kizárólag festői szépségű párokat? Olyan tök átlagos mindenki, mint a huzat.

Manapság is köttetnek jócskán házasságok, születnek gyerekek. Ha ez a gazdag és /vagy jóképű emberek kiváltsága lenne, akkor már a magyar állampolgárság, mint fogalom sem létezne.

#5

De akkor mi alapján dől ez el? Csak mert ez így akkor tulajdonképpen egy lottó ami vagy bejön vagy nem és TELJESEN MINDEGY mit teszel, úgyis előre el van döntve.

Ebben több igazság van, mint az előzőekben. Én hiszek abban, hogy előre meg van írva.

Én is borzasztó boldogtalan voltam. Vége lett a rosszul működő kapcsolatomnak, ki tudtam lépni, aztán hosszú ideig egyedül voltam. Pedig nő vagyok és azt mondták akkoriban, hogy nagyon szép voltam. Én nem így gondoltam, elegem volt azokból is, akik ezt mondják, úgy éreztem nem létezik olyan ember, aki nem untat, aki egy kicsit is felkelti az érdeklődésem. Nem függött ez a külsőtől. Tök mindegy hogy nézett ki, egyszerűen idegesítettek.

Aztán egyszer csak rám mosolygott a férjem és megváltozott a világ :) soha nem voltam olyan boldog. Lehet sorsnak, lottónak nevezni, szerintem meg volt írva. És hiszem, hogy mindenkinek meg van írva ki a társa.

#8

De ez így szar, és ha az van megírva előre, hogy beszoptam, akkor beszoptam és nem lehet ellene tenni? Fényes kilátások.