Az igaz hogy külföldön könnyebb párkapcsolatot találni egy férfinak mint itt Magyarországon?

Miért lenne könnyebb? És mit értesz külföld alatt? Mert nem mindegy, hogy Moldováról vagy Norvégiáról beszélünk. Nem mindegy milyen általános anygai helyzetű emberek vannak ott, milyen az ottani társadalom összetétele, mennyire nyitottak/zárkózottak alapvetően az emberek.

A kortól nagyon sok függ. 30 éves korig egyáltalán nem lehetetlen ismerkedni, még külföldiként egy idegen országban sem, amennyiben a nyelvet jól beszéli az illető. Amikor én 25 évesen először kimentem, kimondottan éreztem, hogy van, aki potenciális partnerként tekint rám, pedig nem is kerestem aktívan társat, mert csak 1 évre mentem ki. 30 fölött azonban manapság sajnos sehol nem könnyű párt találni, legalábbis Európában nem. Férfiként jómagam és több ismerősöm is (köztük nők is) éltünk éveket különböző nyugat-európai országokban középkorúan, és mindannyian ezt tapasztaltuk. S ez nem elsősorban azért volt, mert külföldiek voltunk. 30 fölött az ottaniaknak is nehéz volt, ezt ottani ismeretségeimből láttam. Lényegében úgy működik a dolog, hogy legkésőbb az egyetem végéig az egyetemi társak között a többség talál partnert, ha nem, akkor kisebb eséllyel az első munkahelyen, s ha ott sem, akkor az illető elég nehéz helyzetbe kerül és jó eséllyel egyedül marad. Ennek szerintem egyik oka a maradék-elv érvényesülése: az egyetemen és az első munkahelyen párt nem találók általában valamilyen szempontból "nehéz esetek", s két "nehéz eset" találkozásából kisebb eséllyel lesz kapcsolat.

12: Miért lenne "nehéz eset"? Ha 100 férfi között dolgozol és van 3 házas nő, akkor mégis hogyan ismerkednél a munkahelyen? Ez nem az egyéntől függ, lehetsz akármilyen jó pali.

Válasz #13-ra: úgy értettem a "nehéz esetek"-et, hogy az igazán vonzó, jó kapcsolatteremtési és alkalmazkodási készségekkel bíró, kellemes egyéniségű férfiak és nők már az egyetemen, de legkésőbb 30 éves korukig "elkelnek". Akik nem, azoknak általában a külső vagy belső jellemzőik között van valami, ami a többségnek nem tetszik: szorongók, előnytelen külsejűek, zárkózottak, csipkelődők, stb. Természetesen vannak kivételek, akiknek csupán pechük volt, de ha ők aktívan keresgélni kezdenek, mondjuk az Interneten, akkor a legnagyobb eséllyel az előbb említett "nehéz esetekbe" botlanak leginkább, akikkel kihívás párkapcsolatot építeni. Különösen a nők körében gyakori, hogy a "nehéz esetek" egy idő után, mondjuk 30 éves korukra besértődnek a világra, páncélt raknak magukra, és bár a felszínen keresek társat, mégis munkál bennük a sértettség, amit leépíteni csak akkora türelemmel és kitartással lehet, ami nem minden férfinak van meg.