Fiúk, hány évesen döbbentetek rá, hogy valószínű, hogy egyedül maradtok és hagytatok fel a csajozással? Illetve persze arra, hogy már nem próbálkoztok és máshová koncentráljátok az energiátokat mintsem nyeljétek a visszautasításokat?

32 évesek leszek, de nem koncentrálok másra. Soha nem volt igazán sikerem, csak felnőttként 2 tini lánynál. Nem vagyok erre büszke, de ez van. Mindenki vágyik a szeretetre.

Viszont azóta se semmi. Azaz durván másfél éve.

Igazából kezdem feladni.

Badoon vagyok, voltam fent, de senki nem jelölt és senki nem írt vissza. Arcra, testre se nézek ki túl jól és hát sokszor kaptam nőktől, hogy csúnya vagyok, bár én nem érzem magam annak. Szívem szerint inkább meghalnék.

Nov. 1 😞

Sok pasinak bejövők.. Nincs panaszom 😊😁😁

Az a baj, hogy ma már nem arról szól a társkeresés egy nő számára, mint régen. Most már a szórakozás, a csavargás, az utazások, programok, ezek érdekelnek igazán egy nőt.

Minél helyesebb, minél menőbb legyél. Tele jó társakkal, haverokkal, barátokkal.

Állandóan féltékenykednek egymásra, hogy egyiknek milyen helyes pasija van, akkor már megy a hiszti, hogy nekik is az kell, a többinek. Hogy jól nézzen ki, hogy nézzen ki valahogy. Mert manapság mi megy? Ha vannak barátai a lánynak, családja, meglátja egy kevésbé helyes pasival a csajt, egyből elkezdenek azok is fújogatni, hogy jobbat nem találtál? Inkább évekig egyedül maradnak, mint hogy összejöjjenek olyannal, aki nem néz ki jól.

Kifogás állandóan: "Miért jöjjek össze olyannal, aki nem vonz semmilyen formában?"

Ahhoz, hogy valakihez, legalább is szerintem, hogy vonzódni tudjunk, nem ártana a másik ismerete. Nem ártana az se, hogy találkozgasson az illetővel. Hiszen bárminemű szeretet, csak ilyen formában alakulhat ki.

Nem tudom, hogy ki adta az életet, és hogy miért pont 2000-es évekbe kellett születnem, de tuti hogy régen jobb volt az élet. Nem csak azért, mert el voltak nyomva, és nem volt annyi szabad akaratuk, mint ma, de tuti, hogy jobban értékelték akkor az embert. A többség szegény volt, épp hogy megéltek, de tudták egymást értékelni és szeretni.

Ma ez hiányzik mindkét nemből. Hogy ne csak a nők legyenek hibáztatva.

#7 - #8 úr isten, hogy ti mennyire nyomorékok vagytok. Az a baj, hogy a lányok többé nem rabszolgák, meg adni-venni való tárgyak, hanem lett önálló döntési lehetőségük, egziszteciájuk, és élni szeretnének? Hogy döntési joguk van, meg verseny? Na pont ezért a mentalitásért választ egy csinos fiatal lány inkább vibrátort mint titeket. Én szeretem és tisztelem a lányokat, sosem volt gond hogy meghódítsam aki vonzott.

Egyébként ha olyan gazdag lennél, mint valami régi nemesi ifjú, akikről fantáziálsz, akkor most is úsznál a punciban.

Én 14 éves koromig azt sem tudtam mi értelme az emberi kapcsolatoknak, mármint barátom sem volt.

Aztán jött az, hogy kezdtek tetszeni a nők, de mindenki szerint fura voltam. Meg voltam róla gyözödve miatta, hogy ez nem az én világom, én egyedül leszek és ennyi.

Egyetemen lettek először igazi barátaim, és ekkor volt először olyan, hogy egy nő nem a fura srácot látta bennem, hanem azt, ami mögötte van. Ez a kapcsolat végetért, mert ő egyetem befejezése után kiment külföldre, de én nem akartam menni.

Most 31 éves vagyok, nem adtam fel, hogy kapcsolatom legyen, de igazából meg sem szakadok érte. Ha lesz lesz, ha nem akkor nem.

Nem teljesen értem, miért kell ennyire görcsösen ráállni a dologra.

Jelenleg van egy nő, akivel úgy tűnik valamennyire szimpatikusak vagyunk egymásnak. De még sokmindent nem tud rólam, gondolom én se róla. Szóval nem fogadnék benne, hogy összejövünk.

Nagyjából ennyi, amit én ehhez a kérdéshez hozzátennék.