Fiúk, hány évesen döbbentetek rá, hogy valószínű, hogy egyedül maradtok és hagytatok fel a csajozással? Illetve persze arra, hogy már nem próbálkoztok és máshová koncentráljátok az energiátokat mintsem nyeljétek a visszautasításokat?

Sose csajoztam ,szóval feladni sem tudtam. Igazából egyetem alatt, olyan 20-22 éves korom környékén voltam úgy, hogy ha itt egy nagy városban (BP), teljesen új közegben, ahol új ember lehetek, levetkőzve minden eddigi rossz szokásomat, "tiszta lappal indulhatok" sem jön/jött össze senki akkor sose fog. Aztán 22 évesen, mikor a mélyponton voltam jött egy lány, belémszeretett én is belé és 3 évig együtt is voltunk.

Úgy vagyok vele, hogy nem fogok csajozni, kapcsolatot keresni szándékosan és erre koncentrálva, mert fölösleges. Élem az életem és ha jön valaki akkor nyitott leszek, ha nem akkor ez van, nem fogok panaszkodni és vinnyogni miatta.

25/F

Viszonylag korán, 15-16 évesen egyértelmű lett, hogy nekem sosem lesz semmi esélyem.

Koncentrálni hiába próbálok, próbáltam másra, többnyire nem tudok.

30F

#6

Mondjuk 35 evesen szuzen milyen lehet a "szekszujalis kulturam"? 🤔🤔🤨

23-24 éves korom környékén. Végleg elegem lett abból, hogy "jajj de aranyos vagy" meg "nem akarom hogy a barátságunk ez miatt tönkremenjen". Elegem lett a sok megalázásból, levegőneknézésből, és hogy én vagyok a fura srác.

Utálom, hogy miért én lettem az aki kilóg a sorból és miért nem lehettem olyan személyiségű, mint a többi átlagos srác.

Valszeg ha nincs pornó, már rég kinyírtam volna magam. Eljutottam arra a szintre, hogy már egyáltalán nem érdekelnek az emberi kapcsolatok.

25f

Ugyan már két éves a kérdés, mégis leírom:

/-os! Ezt mégis hogy gondoltad?! Azt hiszed, mindenki olyan, mint te?! Van, akinek semmi, de tényleg semmi sikere nincs!!! bele is gebedhet, akkor sincs! Ezt már fel!