30-35 feletti férfiak. Hogy törődtetek bele, hogy jobb egyedül és soha többé nem kell nő (sok rossz tapasztalat, esetleg megcsalás, stb)? Mennyi idő kellett, hogy elfogadjátok, hogy egyedül vagytok és ez így sokkal jobb nektek? Nincs hiányérzetetek?

Nekem ez az egész párkapcsolatosdi nem ér annyit mint amennyi energiát meg időt ki vesz belőled.

Barátaim azok vannak a család alapítás, gyerek témakör meg szimplán nem érdekel.

(Igen több növel is megtehetem volna anno. Én nem akartam.)

Elnézem a különböző embereket is akiket ismerek irodában, rokonok a párkapcsolati problémáikkal....

Nekem ez nem hiányzik. És nem hiszem hogy ez 31 évesen megváltozna.

A szexes részét meg eltudom intézni. Ráadásul 20-asokkal. Sokkal jobban járok.

Egyedül élek a baromi nagy házamban senkinek nem tartozom elszámolással azt csinálok amit akarok, és ez így is fog maradni.

31 F (Jogász)

Engem az előző barátnőm megcsalt, kb. fél évvel szakításunk után tudtam meg. A volt feleségemről pedig kiderült, h csak a pénzre hajtott, semmi más nem érdekelte. Annyi bántást, mint amennyit a volt feleségemtől kaptam, soha nem kaptam senkitől eddig az életben, és valószínűleg nem is fogok ezután. Az utolsó 2 nő alapján, 2 évvel válás után én már nem érzem azt, hogy mindenképpen kellene valaki mellém.:) Természetesen, nem gondolom azt továbbra sem, hogy azért, mert minden nő ilyen lenne. Nem mondom azt, hogy tisztelet a kivételnek, mert tudom, hogy ők voltak a (rossz) kivételek. :) De nekem elég rosszak voltak a tapasztalataim.

Mindent meg lehet szokni, most már nincs hiányérzetem.

37f