A vallásos neveltetés mennyire nehezítette meg a párkeresésed?

A hátterem hasonló. Nem is feltétlenül vallási okokból, egyszerű szigor is társult mellé, bár a vallási nevelést is megkaptam.

A párkeresést nem nehezítette meg, csak tiniként, amikor ugye folyton hazudoznom meg titkolóznom kellett. Mindig a fiúhoz járkáltam, amikor éppen "különórán" meg "iskolai programokon" vagy konkrétan rendesen "iskolában" voltam, mert természetesen ezeket ellógtam a szex kedvéért bármikor :D Arra jó volt a nevelési módszer, hogy sunyiskodni és hazudni megtanított. De egyébként a fiúktól nem zárt el, sőt. Miután érettségiztem, rekordsebességgel sprinteltem el egyetemre egy másik országba konkrétan, ahol az egyetemi éveim alatt kiéltem minden bennragadt fájdalmam. Azóta megint normális vagyok. Most babát várok, szeretném a saját gyerekkori tapasztalataim alapján egy kicsit szabadabban nevelni.

Katolikus családban nőttem fel, magam is hívő vagyok, de engem a szüleim simán engedtek volna bulizni, ők is jártak diszkóba annak idején. Egyszerüen csak introvertált vagyok, nem szeretek nagyon bulizni. Párom is azért nincs még, mert elég visszahúzódó vagyok, de ennek semmi köze a vallásomhoz.

Az én szüleim elég normálisak, sosem voltam bekorlátozva, vagy ilyesmi.

20/L

Mélyen katolikus családból származok, egész életemben katolikus iskolákba jártam, ilyen emberek vettek körül. Végül én nem lettem gyakorló katolikus, de nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, közösségnek, sok pluszt kaptam tőlük. Nekem inkább segítette a társkeresésem, nyitott, boldog, görcsmentes nő lettem általuk. Volt egy stabil erkölcsi érétkrendem ami alapján kerestem társat. Szüleimmel kiskorom óta rengeteget beszélgettünk, hogy mit szabad megengedni a másiknak és mit nem, tiszteljem magam, a másikat a kapcsolatunkat, hogyan lehet kiszűrni a köcsög férfiakat, csak azt engedjem meg az ágyban ami nekem jó, miért fontos az intimitás, szexualitás és így tovább, és így tovább. Ennek köszönhetem, hogy midnig jól választottam, sose hagytam kihasználni magam és a világ legrendesebb férfija a férjem.

Hálás vagyok a mai napig nekik. 27/N

Vallásosan neveltek, és katolikus is maradtam, nekem ez fontos. Soha nem tartottak bűntudat és szégyenérzet alatt, nem volt kötelező templomba mennem, és nem voltak az "erkölcstelen" dolgok tabutémák. A szüleimnek úgy sikerült átadniuk az értékrendjüket, hogy nem éreztem azt hogy ez kötelező. Persze csak így van értelme és rohadtul nem kellene együtt járnia a bűntudatkeltésnek a kereszténységgel, ez nem erről szól.

Nekem csak annyi nehézségem van emiatt a párkeresésben, hogy nem egyszerű hasonló értékrendű fiút találni (azért sikerült!)

Ez nem attól függ, hogy vallásos neveltetést kap az ember vagy nem. Vallásos neveltetésen belül is nagy különbségek lehetnek. Ismerek sok katolikus fiatalt akiknek szintén nem okozott problémát hogy így nevelték őket.

22/L