Nem gondoljátok hogy sokkal egyszerűbb volt régebben a párkeresés amikor a női-férfi szerepek még jobban meg voltak határozva?

Anyukámékkal sokat beszélgettünk erről egy időben... Sok fiatal hozzá fel a hiszti során azokat az időket, mert szerinte azok jobbak voltak. Valójában egyáltalán nem, csak nem élt bennünk. Ugyanúgy megvolt a szereposztás, csak az eszközök voltak másak.

Én nem azt látom, hogy ma meg lennének zavarodva az emberek. Egyszerűen úgy alakult a világ, hogy az ember túlélésének záloga már nem egy másik ember, de főleg nem a család. És eszerint cselekednek, ennek megfelelően a többség ráérősebb és opcióként kezeli a kapcsolatot, nem kötelességként. Nincsenek megszólva azért, mert máshogy képzelnek el egy kapcsolatot, legfeljebb csak szolidan, a hátuk mögött, ahonnan akár ki is nyalhatják az érintettek a seggüket. De nem közutálat tárgya az, ha az ember individuálisan is boldog akar lenni és nem alárendelődni valaminek vagy valakinek. Anno ez nem így volt, a férfiak és a nők is megfizették egy kapcsolat árát elég durván. A nők a háztartásban és az anya szerepben, a férfiak meg azáltal, hogy egyedül tartották el a családot és álltak helyt télen - nyáron többnyire piszkos munkát végezve. Kapcsolatban voltak, de erre feltették az életüket és gyakran az egészségüket is. Érthető, hogy kapaszkodtak meg megvolt a kapcsolat formalitása. Örülök, hogy ennek vége.

Egyébként most sem látom akkora gondnak a kezdeményezés meg a szerepek kérdését, mint ahogy itt feltüntetik. Ma mindenki csinálja, ahogy tudja, amilyen szellemiségű párt és kapcsolatot akar, stb. És ez szerintem így jó.

Nem ezért volt könnyebb. A valódi ok, hogy akkor még tényleg párt kerestek az emberek és nem a húspiacon ütötték el unalmas óráikat.

Régebben volt pár éved, hogy az ismerettségi körödből válassz valakit, akivel aztán leélted az életed. Nyilván más szempontok szerint válogattak az emberek, mint most, ahol a világ minden tájáról, 18-60 éves korig folyamatosan lehet újabb és újabb embereket találni, látszólag végtelen merítésből.

Nincsenek férfi-női szerepek. Régen ezek a szerepek csak a férfi és női nemiség milyenségéből fakadtak, tehát nem voltak meghatározva, egyszerűen csak az életből fakadtak. Régen senki se mondta, hogy ez a férfi dolga, az a nő dolga, hanem csak csinálta mindenki a maga dolgát.

De mára ezek a szerepek értelmüket vesztették, mivel a civilizáció teljesen átalakult. A férfiaknak nem kell vadászniuk, a nőknek nem kell gyűjtögetniük.

Azt hiszed, hogy az életnek van egy meghatározott forgatókönyve, ami alapján élnünk kéne az életet, pedig semmi ilyen forgatókönyv nem létezik.

Bevallom, 32 éves leszek, és nem merek kezdeményezni. Tudom magamról, hogy nem nézek ki jól. Ez ellen nem tudok már semmit se csinálni. Azt is tudom hogy ebből a szemszögből is bennem van a hiba, viszont akár hányszor kimegyek, és párokat, barátai társaságokat látok szórakozó helyeken, egyszerűen azokat a srácokat mindig jobbnak érzem magamhoz képest. Egy olyan embernek, akinek se barátai nincsenek, és nem is tud jókat beszélgetni, nem is néz ki jól, milyen esélye lenne egy nőnél? Úgy is a helyes pasit keresi az összes nő. Ma már senkit nem érdekel, hogy a másik egyedül döglik e meg vagy sem.

Szolnokon voltam szilveszterkor, mert azt hittem emberek között lenni jobb lesz, mint egyedül megrohadni. De ehelyett csak az lett belőle, hogy végig bőgtem az estét, mert olyan szar érzéssel töltött el, hogy mindenhol boldog ölelkező, smárolós párokat láttam, hogy lehúzott az életről. Úgy jöttem haza hajnalban, hogy legszívesebben eret vágtam volna és még most is.

Már nem látok értelmet az életben. Társra vágynék, de így lehetetlen.

Hatos nagyjából jól összefoglalta. Manapság fogyasztó, eldobó társadalomban élünk. Könnyebb találni valaki mást mint a jelenlegit helyrehozni (ha van probléma). De ha minden jó, akkor se felel már meg az átlagosnak az átlagos, mindig jobbat, többet akar.

Megnyitja a Tindert és máris talált valaki szebbet, akinek izgalmasabb élete van. És mivel meghódított már egy átlagos embert, úgy van vele, biztos megy neki jobb is.

Megnyitja a Facebookot és látja a Hawaii nyaralást és siklóernyőzést, miközben ők csupán moziba és kirándulni járnak a teljesen átlagos párjával. Neki is egyből az kell. Ő is menőzni akar a baráti körében hogy a párja milyen menő eseményekre vitte el őt. Ő is felakarja tölteni Instagramra az ott készült selfiejeit.

Nagyon ritkán látok az utcán 30-40-es korosztályt, aki magányos lenne, vagy ne lenne családja. Ennek ellenére a 20-as korosztálytól mennyi kérdést látunk akár csak itt gyakorin is naponta, hogy magányos, meg hogy soha nem lesz e már senkije?

Nem biztos hogy feltétlenül könnyebb volt, de biztos hogy az emberek teljesen más mentalitással álltak hozzá ehhez is régen. Minden elkorcsosult, nem csak a párkeresés.

"A kérdés elméleti, érdekházasság, szülők által elrendezett, stb egyéb körülményektől tekintsünk most el."

Szóval nézzük azon eseteket, ami téged igazol, a többiről meg elegánsan feledkezzünk meg.