A sikeres nők miért sértődnek meg, ha férfiként bánnak velük? Mit várnak, amikor férfi-versenyszámokban versenyeznek?

Kicsit mintha a nyafizós, sírós-picsogós férfi várná el, hogy őt ne szánalmasként kezeljék.

Olyanokra gondolok, hogy rengeteg nő panaszkodik, hogy ő tanult, diplomás, jó állása van, jól keres, rendszeresen sportol, művelt, lakása, kocsija van, simán kicserél még egy traktorkereket is, pedig amúgy modellalkatú szépség és mégis maximum a külseje az, ami miatt számít a férfiaknak.

Ennyire mélyen megbetegítette az emberek elméjét a feminista propaganda? A férfilét sosem volt móka és kacagás.

Sosem voltam sem nőellenes, sem nőgyűlölő, mindig ugyanúgy tiszteltem azokat a nőket, akik saját erőből elértek valamit, akik viszont kerülőutakon (dekoltázs, flörtölgetés) ugyanúgy megvetettem, mint azokat a férfiakat, akik uram-bátyám trükközésekkel tették ugyanezt. Mindig azt vallottam, hogy az embernek ne a neme vagy bármilyen hovatartozása határozza meg, hogy mire viheti az életében és mit érhet el és ne diszkriminálják. Se negatívan, SE pozitívan. Mindenki induljon egyenlő esélyekkel ÉS ha valaki halnak született, ne akarjon fára mászni, egyenlő esélyek mindenkinek.

De mikor ilyen nyafogásokat olvasok már sokadszor, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy ezek a nők tényleg vállveregetést várnak ezekért az elért teljesítményekért? Mintha tényleg a női létük során megszokott folyamatos dicséretet szeretnék kiterjeszteni. Mintha ugyanaz lenne a motiváció egy megszerzett diploma vagy egy traktorkerék kicserélése mögött, mint mikor megcsináltatja a haját, szempilláját, körmét vagy éppen vesz egy új ruhát. Hogy ő ezekért fürödjön az elismerésben és amikor rájön, hogy nemhogy nem kapja meg, hanem sokszor még ezáltal még nagyobb versenyhelyzetben találja magát, akkor kiveri a hisztit, hogy ő akkor is csak egy üresfejű cicababának van tekintve és folyamatosan bizonyítani kell újra és újra.

Hát üdvözlet az életben, a férfilétben. A kisfiúk már korán megtanulják, hogy sosem kapnak dicséretet. Ha nem kapnak büntetést, rossz jegyet vagy bármit, akkor azt már úgy fogják fel, hogy akkor valószínűleg jó úton járnak. Ezért ők nem is arra mennek, hogy dicséretben fürödjenek, hanem, hogy nélkülözhetetlenekké vagy legalább nehezen pótolhatóvá váljanak.

Egy férfi aki elér bármilyen sikereket, akár izomzat terén, akár iskolázottság terén azt azért teszi, hogy adhasson valami pluszt. A társadalomnak, a nőknek, a világnak. Hogy ő érezze hasznosnak, többnek magát a tettek által, amit azokhoz képest véghez tud vinni, akik nem rendelkeznek az elért képességgel, tudással, (saját erőből szerzett) vagyonnal.

Ehhez képest a kérdésben taglalt nőknél pont az ellenkezőjét veszem észre. Ők ezt nem saját belső indíttatásból, az adás öröméért teszik, hanem, hogy extra pontokat, extra dicséretet zsebeljenek be érte. És ha ezt nem kapják meg, akkor megy a hiszti, hogy hiábavaló volt a küzdelmük, mert a férfi úgyis külső alapján választ. Meg félnek az okos nőktől.