A férfiak többségének milyen közös témája van egy nővel?

Nekem mindig a helyzet adta a témát. Pl. vártunk a buszra egy megállóban, és elkezdtük kisillabizálni a tábláról, mikor jön a következő, aztán arról áttértünk rá, ki hova megy, és miért oda. Onnan már be lehet vetni olyasmiket, hogy pl. "Hú, ott ettem életem legfinomabb palacsintáját, ismered azt a büfét? Még gyerekként jártam oda, mindig két lekvárosat, két túrósat kértem. Remélem, megvan még a hely, jó lenne újra megkóstolni. Te szereted a palacsintát? Nem jönnél el velem egyik nap?"

A mélyértelműbb témák ráérnek akkor, amikor már megvan a kapocs, a kölcsönös szimpátia és bizalom. Rögtön a kvantumgravitációval nyitni inkább intellektuális rongyrázásnak tűnik, ami visszatetsző.

A lényeg, hogy spontánul, nyíltan, lazán kell kommunikálni, és érzékenynek lenni a másik reakcióira, hagyni szóhoz jutni, érdeklődni a válaszai iránt. A monológokat és az egyoldalú beszélgetéseket utálják a nők.

37F

Hát ez nagyon érdekes kérdés! Igyekszem én is rájönni egy ideje ennek az értelmére...

Próbálok visszagondolni arra, hogy MIÉRT IS AKART ENGEM MEGISMERNI egy férfi ismerősöm - és miért tartott vissza mindig, hogy a közelében maradjak - amikor ma már ÁLLÍTÓLAG "nagyon utál"?

Rengeteget beszélgettünk az első időkben - FÉLHIVATALOS DOLGOKRÓL - egyszerre sok mondanivalója volt, nagyon le tudta kötni a figyelmemet. Találtunk közös témát bőven - számos "véletlen" egybeesés hozott minket össze egy időre.

Pont tegnap beszéltem a párom ismerősével aki idősebb nálam.

Nem kérdezz feleleket játszottunk:D

Beszélgetünk a filmekről, ebből előjött a szinkronszínészet, aztán napi teendők, hobbik, nyelvtudás. Kevés kérdést tettünk fel, de annál több téma jött fel.

Ha nincs azonnal téma, szerintem felesleges beszélgetni az adott illetővel.