Egy mentálisan beteg fiúnak esélytelen hogy barátnője legyen?

Kényszer-mozgásai vannak? Mármint Tourette-szindróma vagy valami ilyesmi? Tikkelni pedig mindenki szokott néha, csak mindenki máshogy, így ez - hacsak nem feltűnően idétlen - senkit nem érdekel.

Magában beszél - ha nem úgy, mintha mással beszélgetne, akkor nem hiszem, hogy baj lenne belőle, majdnem mindenki szokott hangosan gondolkodni, főleg ha egyedül van.

Nagyon gátlásos - na ezzel viszont beszopta, senkinél nem esélye így, ez az egyik legnagyobb taszító-erő mind között, még egy láncdohányosnak vagy lazább drogosnak (lsd és társai) - sőt még egy kövér férfinek is - előbb elnézik a problémájukat, mint egy gátlásosnak.

Sajnos nem előny, mert általában szellemileg, fizikailag, és anyagilag tökéletes társat keresünk. Ez egy tudatalattinkba kódolt evolúciós okokra visszavezethető ok.

De....és ez a lényeg! Az ember kiemelkedett az állatvilágból - bár akad aki erre rácáfol- így értelmét veszítette a legjobb génállományú, nagy territóriummal rendelkező 'egyed' keresése.

Ami engem illet nem a fent felsorolt szempontok szerinti legkevesebb hibával rendelkező nagyon frankó hímet kerestem, hanem azt akit kiegészíthetek, általa fejlődhetek, és kiteljesedhetek.

Kérdező! Van esélyed. A problémáidat nem tartom taszítónak. Számomra az erkölcsileg defektes, unintelligens, vagy primitív szinten működő fickók az undorítóak.

Középkorú nő vagyok, se nem csúnya, se nem beteg, se nem szegény, még csak nem is sikertelen. :-)