Mivel bántott meg egy nő utoljára titeket?

Azzal, hogy egyáltalán - sajnos - része volt az életemnek.

A saját lakásom bánta, mikor elváltunk. Most semmim sincs,ő meg röhög a markába, az azóta harmadik bikája mellett.

10: "Munkahely, hobbi többet ér ilyen szempontból, hatékonyabban lehet ismerkedni."

Rengeteg hasonló válasz jön itt az oldalon, de kíváncsi lennék a válaszolók vajon mit dolgoznak és mi a hobbijuk, hogy ezt gondolják!?

Informatikusként például nőt sem nagyon látni melóhelyen, a hobbi meg megint olyan, hogy nem lehet ismerkedni. Vagy mindenkinek a társastánc a hobbija manapság? Mondjuk horgászni szeretsz és kimész hétvégén a folyópartra, biztosan tele lesz nővel! De ha kocsit bütykölsz, a szervíz is tele van ám vele. Komolyan, mire gondoltok ilyenkor?

Este volt, oda értem a lakása elé. A gyereket altatta, mondtam, addig kint maradok, nehogy felébredjen rám, és aztán együtt lehetünk. Írtam neki, lemerül a telóm, de majd jöjjön ki ha elaltatta. Órákat vártam kint a hidegben. Mellékes, de pólóban voltam és nagyon éhes voltam. Aztán felmásztam a lakásának a teraszára, mert a földszinten lakott. Kopogtam az ablakon hangosan, hogy felkeljen, mert bealudt a gyerek mellett. Mikor kinyitotta az ajtót, mondtam neki, hogy ilyet ne csináljon legközelebb és nagyon figyeljen erre, mert ez hihetetlenül nagy figyelmetlenség volt.

Szerintem ha valaki kint van és rád vár és veled tervezi az estét, akkor úgy altatom a gyereket, hogy én közben nem alszok be. Valahogy teljesen alap, felülve simogatom a gyereket.

Amikor ezt elmondtam neki, nem kért bocsánatot, se semmit. Kiakadt, megharagudott, megsértődött, hogy mindenért ő a hibás persze, mindig csak ő és ő. Nemrég óta ismerem, és sose hibáztattam olyan szándékból, hogy rosszul érezze magát, vagy rá kentem volna a rosszat. S a hiba számomra nem egy hatalmas bűn, mert bárki lehet figyelmetlen és követhet el hibát.

De ő nem látta egyáltalán, mit érzek, nem is érdekelte. Csak sajnáltatta magát, szenvedett, elfelejtve engem.

Azóta beszélek vele, de már tudom, hogy a kapcsolatunktól maximum ennyit várhatok: akármi baj lesz, rosszul érzem magam és szóvá teszem, ő mindig egy öngyötrésbe kezd bele, és le fog engem szarni, de ha nem beszélek magamról, akkor kiakad, hogy nem is mesélek neki.

Igazából, mostanában gondolkodom azon, hogy már nem beszélek vele többet, csak tudom, hogy nagyon megbántanám.