Mindneki könnyen tud ismerkedni, és boldog kapcsolatban van csak én nem?

Nem mindenki.

3 evig probaltam ismerkedni mire megismertem a felesegem. A 3 ev alatt kb 20-30 lany koptatott le. Sok idom es penzem ment ra az ismerkedesre es sok csalodas ert. Volt olyan aki elhitette valam hogy erdeklodik irantam, aztan eltunt, volt olyan aki ki akart volna hasznalni, stb.

#2: tudod, hogy hány férfi és nő ismerősöm teszi ezt?

Ülnek otthon, sehova nem mozdulnak ki, ha mégis akkor azt 100 százalékosan a komfortzónán belül (ismert hely, ismert társaság, 2 haver/barátnő, már-már zárt alakzatban), reggel munka (szigorúan fülhallgatóval, könyvvel, telefonnal), este haza...

És közben folyamatosan nyafognak, hogy őket senki nem akarja felszedni (csajok), ők senkinek nem kellenek (pasik).

Ha mondod nekik hogy ki kellene mozdulni, emberek közé menni, társaságot gyűjteni, ismerkedni, udvarolni próbálkozni, akkor jönnek a kifogások, mert mindegyikük arra vágyik, hogy megtalálja őt a szerelem, de ezért neki SEMMIT ne kelljen tennie.

7: nekem még a legjobb csaj ismerőseim is tettek a normális kapcsolatért (dugni ugye nőként nem nehéz), és a férfiak is.

Ez egy legenda, hogy "csak úgy rámtalált", igen, biztos van ilyen, de a 99%-nak nem így működik. Pedig párja nem csak az 1%-nak van

(én sem vagyok az a férfi, akit meglát egy nő, és rögtön 180-as pulzusa lesz, és azt nézi, hogy hogyan adhatná meg a telefonszámát. Volt, hogy egy éven át randi randi hátán, és még egy második randiért is vért kellett izzadnom.

Levontam a következtetést, hogy valamit rosszul csinálok, változtattam sok mindenen, amin tudtam, például elkezdtem teljesen más helyen keresni párt, mert ahol addig próbáltam az jól láthatóan zsákutca volt. Semmi gond, az ember fejlődik, tanul, újratervez.

És alapjában véve 1-1 nehéz időszakot leszámítva mindig megtaláltam a módját, hogy legyen párom.