Mit gondoltok az elvárásokról, kellenek e? Nem a szeretet ellen van? Ego miatt várunk el valamit és itélkezünk? Be kéne látnunk azt, hogy az elvárások egyáltalán nem teremtik meg a meghitt feltétel nélküli szeretetet és csak tárgyiasítanak?

Kezdem azt hinni, hogy az a mondás, hogy "a szeretet az egyetlen valóság, minden más csak illúzió" nagyon közel áll a valósághoz. Mindig amikor elvárásokkal álltam valakihez, előítéleteket szült bennem, nem voltam vele barátságos. Volt olyan időszakom mikor kitaláltam magamban egy női ideált, társkeresőn rámírt egy tök aranyos lány, de külsőleg nem találtam elég vonzónak. Elkezdtem vele beszélgetni, de végül az egóm és a fantáziám nyert, lekoptattam magamról. Ezt nagyon megbántam mivel visszagondolva egyáltalán nem volt csúnya lány, sőt, ha most írna rám nem lennék ennyire elutasító, sokkal szerettelibben állnék hozzá.

Észrevettem azt, hogy az elvárások mind ilyenek, barátságtalanok, nem az ember pozitív tulajdonságaira fókuszál, hanem a negatívakra.

Nem rég tindereztem és az egyik lány azt írta, hogy nem kell olyan pasi, aki nem tud összeszerelni egy ikeás szekrényt. Nekem sajnos béna kezem van. Na és ettől rossz partner lennék? Ki tudja lehet, hogy ketten tök jól összeszerelnénk egy bútor, lehet következő alkalomkór menne egyedül is. Mivel a szeretetnek van akkora ereje, hogy a másikat fel tudja emelni, és olyan képességekre tehessen szert, amit előtte nem ismert.