Melyik elutasítás esik rosszabbul nektek?

Így hirtelen a külsőt mondanám, de azon belül is csak a megváltoztathatatlan (magasság, arcberendezés, ilyesmi), hiszen ha dagadt lennék vagy egyéb, akkor az az én bajom és tudnék rajta változtatni, ha elég fontos lenne az adott lány, akivel össze akarnék jönni.

Míg a belső én magam vagyok és tudnék rajta változtatni, kérdés, hogy a kapcsolat a fontosabb vagy a személyiségem integritása.

Viszont jobban belegondolva belsőnél is vannak olyanok, amiken bármennyire szeretnék, de nem tudok változtatni. Ilyen lehet a beszédesség, ha egy csendesebb srác erőlteti maximum mesterkélt bohóc lesz belőle vagy kínos lesz az egész szituáció, mert alapból nem olyan típus, akinek mindenre van valami megjegyzése és aki a small-talk mestere. A "tanulható" pedig itt annyit jelent, hogy ha nagyon megerőlteted magad, akkor jó benyomást teszel mondjuk olyan emberekre, akiknek a szimpátiájának elnyerése a szakmai előmeneteledhez szükséges vagy akár egy anyósnál, apósnál való jópofizás, akikkel ritkán találkozol.

De ha egy kapcsolatban kell erőltetned, mert ezt a tulajdonságodat várja el, akkor amellett, hogy neked is rossz, mert nem önmagad vagy, még a másikat is átvered vele, mert ő meg pont azt a tulajdonságot szereti meg benned, ami számodra életidegen és csak felvett szerep.

Szóval az is rossz tud lenni, amikor ott van előtted a nő, akivel el tudnád képzelni az életedet és ő nem így gondolja, mert neki ilyenebb vagy olyanabb férfira vagy szüksége.

Viszont a lehető legfájdalmasabb mégis mindkettő esetén a HAZUGSÁG. És ez független attól, hogy milyen indokkal utasított el.

Hogy elutasított amiatt, mert magassarkúban egyformák vagytok, majd utána összejön egy nálad alacsonyabbal.

Hogy elutasított amiatt, mert neki a férfiasabb férfiak jönnek be, aztán összejön egy mamahoteles tutyimutyi valakivel, akihez képest még te is maga vagy Clint Eastwood férfiasságban.

Vagy hogy elutasított amiatt, amin igazából te sem akartál változtatni. Például neki olyan pasi kell, aki karrierista és nem elégszik meg a 2-300 ezres fizetéssel, aztán összejön valami falusi vidéki sráccal, akinek jövedelme is csak a saját gazdaságából van (és nem aranykalászos földbirtokos, hanem egyszerű csóró tanyasi gazdálkodó), vagy fordítva, ő nem akar karrierista, nagyvárosi férfival lenni meg neki Pest is csak addig kell, amíg pármilliót összespórol egy vidéki családi házra, aztán kiköt New Yorkban egy 20 évvel idősebb faszi mellett...

Ezt tartom a legkegyetlenebbnek, mert még a tapasztaltabb srácok is maximum nem hiszik el az indoklást, de közelebb ettől még nem kerültek az igazsághoz, hogy MI A VALÓDI INDOKA AZ ELUTASÍTÁSNAK.

Szóval igazából bár rossz tud lenni mindkettő, lelkileg fájdalmas is, mégis szükséges rossz a jellemfejlődéshez, AMENNYIBEN ŐSZINTE, DE CSAKIS AKKOR.

Egyszer azt mondta nekem egy srác: Figyelj, bocs, de én úgy érzem h többet érdemlek.

:-DDD

#3-as jól leírta, szerintem is az fáj jobban, amiben bizonytalanabbnak érezzük magunkat.

Nekem ez épp a belső, ezért azt jelöltem. Külsőre elég szerencsés vagyok, sok pasinak tetszem, akinek meg nem, azzal el se jutunk az elutasításig, vagy még olyan felületes a kapcsolat, hogy nem fáj. Valahogy az tényleg nem renget meg, mert magamnak így tetszem, és tudom, sok más embernek is, tehát ha még tudnék is változtatni rajta, nem akarnék csak egy kvázi idegen kedvéért.

Belsőre viszont elég megosztó személyiség vagyok. Valakivel ezért hihetetlenül közel kerülünk és jól passzolunk, de nagyon fáj, ha valaki szimpatikusnak mégse jövök be, mert ezek olyan dolgok, amiken dolgozok, de egy része az, ami miatt én vagyok és nem is változtatnék rajta, más részétől meg én is szenvedek, és rosszul esik, ha rámutatnak, mert ekkor úgy érzem, nem sikerült fejlődnöm benne.

Ráadásul egy belső miatti elutasítás nem rögtön történik, hanem már ismeritek egymást, esetleg randi időszak végén, kapcsolat elején van, amikor az ember már kezdi beleélni magát. Sajnos volt már benne részem ("nem passzolunk, nem vagyok szerelmes"), lehet, ezért is érint érzékenyen.

Nagyon tetszel,

-bárcsak találnék ilyen férfit mint te

-de többé nem ír randi után

-de abban a buliban hát véletlenül lefeküdtem egy tróger drogossal

Mondjuk ezek elég gázak. A többi meg amiatt ahogy mondja, nem is igazán az amit mond.

4

csak a legtöbb ember inkább ghostingol, szó nélkül eltűnik stb. Az egyenességet én is jobban értékelem

Szerintem külsőségek (főleg ha pár kép van magáról) miatti elutasítás az jobban megalázó. Sokszor látom, hogy a cuki, jóképű pasit választják, aki úgy beszél a nővel, mint akit a fenekéből vett elő. Kérdezem, minek vagy együtt ezzel a paraszttal? A válasz: Hááát olyan cukiii, meg amúgy jófej is néha.....

Külső. A belsőmet én könnyebben képzem, terápiára is járok, biztos vagyok a személyiségemben.

De a mellemet nem akarom felvarratni, soooo...

9 nehogy már a melled miatt alázzanak már meg, van ilyen meg olyan is.

Bár engem a kisfiús arcom miatt szoktak, szóval bármit kénez az emberekből...