Nem tudom, hogy szükségem van-e kapcsolatra. Hogyan tudnám helyre tenni ezt magamban?

Eddig sohasem volt barátnőm, mindig is visszahúzódó, introvertált személyiség voltam. Sajnos sokat cinkeltek az iskolában anno, leginkább lányok, valószínűleg emiatt tartok ettől az egésztől. Mindig volt valami ami miatt én voltam a nevetség tárgya, vagy a mozgáskoordinációs problémám, vagy a határozatlanságomból fakadó sz.rságok miatt. Emiatt a visszahúzódás miatt mindig is úgy voltam vele, hogy majd ha akar valaki tőlem valamit, az keres.

Hát, nem keresett.

Eddig úgy nem is zavart a dolog, van hobbim, munkám (mondjuk ott is szoktat cseszegetni mikor olyanuk van), viszont az utóbbi időben megint előjött, hogy basszus, csak jól esne az ha valaki mellettem aludna el, valakihez lehetne szólni, elmenni vele erre-arra, mert az nyilván más érzés mintha a haverokkal elmegyünk egyet autózni a városba este (mondjuk ez az opció a covid miatt most szünetel). Viszont ilyenkor felötlik a kérdés bennem, hogy volna értelme? Főleg úgy hogy az introvertált személyiségem miatt rettentő nehezen nyílok meg, és kényelmetlenül érzem magam, ha mondjuk új embereket kell megismerjek, feszengek, szorongok, és azon gondolkodom, hogy úgyis elmúlik a szerelem egyszer, és akkor bukta az egész.

Tehát a lényeg: valahogy ezt kéne nekem helyre billenteni, hogy álmodozom egy kapcsolatról, de hosszú távon nem lenne működőképes, és ezáltal csupa időpazarlás lenne az egész. Mit tehetnék?

24F.