Egy nem hímsoviniszta férfi már nem is férfi?

Nem mindenkinek a szemében, hiszen katolikus lányok is vannak, akik elnyomják a biológiai ösztöneiket. Viszont arra készülj fel, hogy ösztönökkel ellentétes a dolog, tehát elsősorban társként fog rád tekinteni, nem a nagybetűs férfiként.

Az igazi férfierő az ősibb, dzsungelkultúrákból jön. Régebben, amíg voltak szórakozóhelyek megfigyelhető volt, ahogy odament a feka srác a kis naiv lánykához, akinek addig csak kedvesrendesekkel volt dolga és mire kettőt pislogott már be is kapta a szép nagy szájával a fél fejét az állcsúcsával együtt. Utána meg az este többi részében együtt voltak és vitte is őt haza.

Ha már itt tartunk az is ősi ösztön, hogy a nők olyan férfiakat keresnek akik garantálni tudják nekik az anyagi és fizikai biztonságot, a stabilitást ami biztosítja az utódok túlélését. Ezeket nem önmagában a fizikai erő, hanem a gazdasági potenciál biztosítja ezért indul jobb esélyekkel a versenyben a bankigazgató mint a munkanélküli gengszter (itt a státuszbeli különbség szintén egy fontos tényező). [Az ősi társadalmakban sem a fizikailag legerősebb volt a legerősebb.] Persze az utóbbi a saját szubkultúrájában találhat párt, esetleg azon belül domináns egyednek is számíthat csak az az igazság hogy történelmi időkben az ő utódaik jóval kisebb eséllyel érték meg a serdülőkort.

Tehát az elsődleges ösztönös szempont a férfi sikeressége. Két fizikailag hasonlóan vonzó és hasonló kvalitásokkal rendelkező férfi közül a sikeresebb vonzóbb lesz. Egyes korszakokban a nők elég korlátozottan választhatták meg partnerüket, de hát a család is tehetősebb férfiakhoz igyekezett kiházasítani női tagjait.

A másik hogy a párválasztási stratégia eltér hosszútávú és rövidtávú párválasztás esetén. Kiváltképpen a nőknél azonban döntően az előbbinek volt domináns szerepe. Tehát rövid távon a párzáshoz lehet a legférfiasabbat találják a legvonzóbbnak, hosszútávon azonban nem a hipermaszkulin férfiak a nyerőek mert a némileg femininebb egyedek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek (csökkent agresszió, fokozott gondoskodás) amik kifizetődőbbek. És itt nem a nőies férfiakra kell gondolni, hanem az "optimumra". Tehát azok "katolikus lányok" is teljesen ösztönös és természetes stratégiát követnek azzal hogy nem az agresszív gorillát választják, hanem az átlagos srácot.

Aztán bonyolultabb ennél a kép, ki, kit és miért választ mert nem csak biológiai hajtóerők vannak, csak főleg amikor még természeti erőknek kiszolgáltatottabbak voltak az emberek döntően azoknak az utódai lettek sikeresek, és "szaporodták túl" a többiekét akik jól választottak.

Talán csak a monogámia a problémásabb dolog, és ennek érezzük ma is a hatását mert az egy sikeres férfi esetében elsősorban a nő érdeke. Neki fontos, hogy a partner anyagi erőforrásait kizárólag rá és a tőle származó utódokra fordítsa, és ne a konkurenciára azaz a többi feleségére és a tőle származó utódokra akikkel "evolúciós versenyben" áll. Míg a férfi jóval több utódot tud nemzeni egy poligám felállás esetén, és mindegyik hordozza a génjeit. Ez igaz volt akkor is ha kapcsolaton kívül származott gyermeke.

Összegezve tehát nem dzsungelharcos lesz a nők által ösztönösen választott ideális férfi hanem aki

"neveli a gyereket, szexben odaadó, nem ordítozik, nem ver, nem alkoholista, nem csal meg" és sikeres!

Mindezt úgy kell tenni mint egy férfi, határozottan, normálisan.

Nem azzal van a baj, hogy valaki "jófiú" hanem az hogy mellé nyámnyila és nőies.

#6: "akik garantálni tudják nekik az anyagi és fizikai biztonságot, a stabilitást ami biztosítja az utódok túlélését."

Ez a jóléti társadalmakkal és a nők egyenjogúságával gyakorlatilag okafogyottá vált.

"ezért indul jobb esélyekkel a versenyben a bankigazgató mint a munkanélküli gengszter (itt a státuszbeli különbség szintén egy fontos tényező)."

Meg ezért dugja az elfoglalt bankigazgató nőjét a munkanélküli gengszter. Na jó, gyereket valószínűleg nem vállal be tőle, mert túlságosan félti a státuszát, ha kiderülne a kakukkfióka.

"történelmi időkben az ő utódaik jóval kisebb eséllyel érték meg a serdülőkort."

Ma viszont majdnem minden gyerek megéli a felnőttkort, ha kell, akkor zaciban 18 éves korig felnevelik.

Ezzel szemben egyre kevesebb nő van ráutalva, hogy számára nem vonzó férfival kösse össze az életét.

"Két fizikailag hasonlóan vonzó és hasonló kvalitásokkal rendelkező férfi közül a sikeresebb vonzóbb lesz."

Igen, nyilván a diplomás orvos Pumped Gabo sokkal magasabb szexuális értékkel bírna, mint a sötétbunkó változata.

De a diplomás orvos Danny DeVitonak esélye sem lenne és a diplomás orvos Átlag Józsi is sokszor csak épp arra elég, hogy betöltse a stabil béta szerepét, a nő pedig csajos bulikon néha kikacsintgat a kapcsolatból.

"a némileg femininebb egyedek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek (csökkent agresszió, fokozott gondoskodás) amik kifizetődőbbek."

Így van. Én viszont amíg nem kapom meg a nőktől a hipermaszkulin férfiaknak járó azonnali szexet lepedőszaggató orgazmussal és rózsaszín ködös vágyódással, addig bizony nem nyílik a pénztárca, a házasság és gyerek meg esélytelen is.

"hanem aki "neveli a gyereket, szexben odaadó, nem ordítozik, nem ver, nem alkoholista, nem csal meg" és sikeres!"

Így van, ezért is kacsintgat ki egyre több nő a kapcsolatból és aki nem teszi is leginkább félelemből, mert nem akar kockáztatni, de vágyik rá, oda van a szürke ötven árnyalatáért és nem a Bélával képzeli el ezeket a játékokat, hanem egy hipermaszkulin valakivel.

Ez ott botlik meg, hogy a homo sapiens nagyjából 300.000 éves, a női egyenjogúság és a jóléti társadalom pedig nagyjából az elmúlt bő száz év terméke. Ez nem elegendő idő arra hogy alapjaiban megváltoztassa az ösztöneinket, amelyek gyakran még annál a 300.000 évnél is jóval ősibbek. És mivel elhalt emberekkel nem lehet teszteket kitöltetni, vagy beszélgetni ezért az erre irányuló kutatások a korunkban élő nőkkel készültek, általuk születtek ezek az eredmények amiknek a magyarázata jóval ősibb körülményekre vagy alapvető ösztönökre vezethető vissza mint a létfenntartás vagy fajfenntartás. Nem véletlenül nyomják a sikertelen férfiak állandóan azt a dumát "hogy a nőknek csak a pénz kell". Így érzékelik mert a sikeres férfiaknak tényleg nagyobb a gravitációs ereje, ez természetes. És egyenjogúság, vagy jóléti társadalom ide vagy oda, kérdezd meg a nőket nyugodtan, melyik szeretne egy munkanélküli férfit eltartani, vagy gyereket egy ilyen embertől? Max. aki nem kell egy jobb férfinak.

"Ma viszont majdnem minden gyerek megéli a felnőttkort, ha kell, akkor zaciban 18 éves korig felnevelik."

Azt pedig úgy tűnik nem jött át, hogy nem csak a túlélés a lényeg hanem a siker is. Akinek az utódja stabil környezetben nő fel, az helyzeti előnyből indul az életben ahhoz képest aki "zaciban volt". Még a mai világban is azt mutatják a statisztikák, hogy sajnálatos módon, de lényegesen rosszabbul teljesítenek az életben azok akik intézetben nőttek fel.

"Én viszont amíg nem kapom meg a nőktől a hipermaszkulin férfiaknak járó azonnali szexet lepedőszaggató orgazmussal és rózsaszín ködös vágyódással, addig bizony nem nyílik a pénztárca, a házasság és gyerek meg esélytelen is."

Akkor így jártál.

Összességében erre a "macsó" meg pornófilmek ihlette fantáziára nem lehet nagyon mit mondani, mert nem tényszerű. Nyilván vannak esetek, amikor valaki a halála előtt álló milliomossal jön össze és társai, de hát nem erről beszélünk hanem párválasztási stratégiákról a hétköznapokban. Ha te jobban érzed magad attól a fantáziától, hogy minden sikeres férfi béta, meg nőies, bezzeg a macsó munkanélküliek, meg román útépítőmunkások hát valójában értük dobban minden nő szíve akkor gondold így, igazából nem lesz befolyással a dolgok menetére.