Tulajdonképpen a férfiak kínlódásának és nyafogásának az a fő oka, hogy nem vesznek tudomást a társkeresés posztulátumairól?

Rendszeresen látni itt az oldalon panaszkodó, picsogó férfiakat. De talán még élőben is találkoztatok már hisztizős nyafis fiúkat, akik csapkodják az asztalt.

Nyilvánvaló, hogy ezt azért teszik, mert így akarnak egy kis figyelmet vagy szeretetet kierőszakolni az ellenkező nem tagjaitól.

Régen én is ilyen voltam, míg rá nem jöttem a valóságra és fél nem állítottam a társkeresés posztulátumait. Ezek a következők:

- Nem létezik semmiféle Megváltó. Nem fog senki sem jönni és megváltani téged.

- Mindig egyedül vagy.

- Nincs kegyelem. Empátiára várni másoktól (különösképpen nőktől) olyan mint Godot-ra várni a Beckett novellában.

- Mindig csak a pénz és/vagy profit számít.

Amint tudatosultak bennem a fentiek már egyből megszűnt mindenféle gyötrődés. És már nem tudok sosem csalódni többet, mert tudatában vagyok ezekkel.

A legtöbb férfi viszont nyafis ovisként próbál erőlködni, pedig sokkal könnyebb lenne ha csak szimplán belátnák a fentieket és tüstént megkönnyebbülne a sorsuk.