Interneten szerintetek sem érdemes ismerkedni?

Ha a környezeted olyan nagyon helyesnek tart, miért nem onnan kerestél valakit? Ugye ez a "környezeted" nem egyenlő a haverokkal meg a rokonokkal? Csak mert ők kedvességből és tapintatból mondják, meg van az a mondás, hogy a "bagolynak is szép a maga fia".

De a net semmivel nem rosszabb vagy jobb, mint az élő szóban történő ismerkedés. Van akinek ez, van akinek az jobb.

Én azt gondolom, hogy használj ki minden lehetőséget. Az exemet Tinderen ismertem meg, négyéves kapcsolat lett belőle. Az előző exemet szintén interneten ismertem meg. Egyszerűen nem volt ember a környezetemben, akivel szívesen ismerkedtem volna, nem vagyok egy nagy eljárós, társasági ember.

Az a lényeg, hogy ne vedd komolyan. Mármint ne lógj társkeresőn egész nap, hanem szánj rá egy nap 10-30 percet, amennyi kedved van, írj rá arra, aki tényleg szimpi, de semmiképp se vedd magadra, bármi történik. A való életben is, ha odamennél annyi random nőhöz, ahánynak írsz, jó eséllyel pont ugyanannyi kosarat kapnál, mint társkeresőn. Vagy akár mázlid is lehet.

Szerintem élőben az igazira várni csak akkor érdemes, ha amúgy társasági ember vagy, olyan a munkád is, ahol sok emberrel találkozol, stb. Én kis introvertáltként, kevés baráttal, egy kétszemélyes irodában, majdnem home office-ban, nálam általában jóval idősebb, családos ügyfelekkel dolgozva, amúgy belső tulajdonságok terén elég finnyásként, baromira nem sok esélyem lett volna párt találni az interneten kívül. A sors iróniája, hogy végül a páromat egy társasjátékklubban ismertem meg, ahova egy barátom elcsalt, mert nem akart egyedül menni.

De ha olyan helyen dolgozol, ahogy sok a korodbeli csaj, van baráti társaságod, akikkel ide-oda jársz, gyakran jársz emberek közé, olyan hobbijaid vannak, akkor akár érdemes lehet hanyagolni az internetet. De ezt csak te tudod megmondani. Én semmiképpen sem zárnám ki, mert a fene tudja, hogy futok bele véletlenül valakibe.

Nekem sem jön be a netes ismerkedés. Az egyik bajom az, hogy túl direkt, túl művi, túl erőltetett és olyan természetellenes az egész. Introvertált, csendesebb típus vagyok és pont azt szokták mondogatni, hogy a net a magamfajtáknak való…. Hát nem tudom, a személyes beszélgetések, az általad is említett spontán szituációk, valamilyen közös tevékenység során kialakult beszélgetések és ilyesmik nekem sokkal jobban bejönnek. A netes beszélgetéseket gyakorlatilag csak végigszenvedem, unom és mindig végig kell menni a sablon témákon, hogy ki vagy, mi vagy, hol élsz, mivel foglalkozol, tanulsz vagy dolgozol, mit dolgozol vagy mit tanulsz, mit szeretsz csinálni a szabadidődben stb., de közben én sem tudnék jobb témát felhozni, mert megmondom őszintén, így rohadtul nem érdekel a másik fél. Látok róla egy képet, esetleg van valami kis leírás és akkor tessék, én ennyivel nem tudok igazából mit kezdeni. Ellenben élőben, személyesen találkozva sokkal könnyebb kapcsolódni a másikhoz.

A másik bajom pedig általában a távolság. Vidéken élek, tehát vagy beállítom, hogy csak a környéken élők között keresek és akkor szinte nem marad senki vagy nem szabok meg határt és akkor több a lehetőség, de nekem nagyobb távolság már nem férne bele, tehát ennek semmi értelme.