Kisgyerekes nőként mennyire nehéz hosszútávra párt találni?

jujj de gáz vagy!

ne is álmodj róla! kinek kéne használt áru, ráadásul csatolmánnyal??

1.: Az ex a képben van?

2.: Milyen kani kéne? 30-35 közötti, sportos MAGAS, nagy méretű, diplomás, havi fizu...

Én megértelek kérdező, mert én is elvált nő vagyok, bár már 40 felett és a gyerekem is nagyobb (10+).

Átmentem én is egy ilyen fázison, értem, amit írsz- de azt hiszem, ebben már elég komoly elkeseredettség is lehet.

Tedd egy időre félre ezt a társkeresés témát (és talán itt sem feltétlenül a hasonló élethelyzetben lévők adnak legtöbbször adekvát választ…)

Őszinte leszek: NEM könnyű.

Ezzel együtt nem lehetetlen, bár a gyermeked nagyon kicsi még… sokkal több fizikai ellátást igényel, hozni-vinni stb.- ez azért be tud tenni egy alakuló kapcsolatnak.

Azt nehéz pozitívan minősíteni, hogy visszavágysz az exhez: ha felelős döntést hoztál anno a válással (reméljük!), akkor ezt sürgősen felejtsd el!

Attól, hogy a piacon jelenleg szerinted (!) csak rohadt alma kapható, nem kell beérni a félig ütődöttel- mert nem muszáj, ha törik-ha szakad almát enni… remélem, a hasonlatot érted.

Az, hogy 30 felett van egy normális, átlagos egzisztenciád, az szerintem alap (még ha itt ezen többen fennakadnak is)- megértem, hogy nem egy tróger, dologtalan, magát kiszolgáltatni-eltartatni vágyó alak az ideálod.

Szerintem tarts egy kis szünetet, mert ahogy kiveszem a szavaidból, bizony nem egy-két randin meg kapcsolatkezdeményen vagy túl… nem érzed, hogy kicsit túlságosan is “belecsaptál a lecsóba”?

(4 éves mellett, munka mellett egyszerűen nem is értem, hogy fér neked bele ennyi…. hacsak nem rohamtempóval, meg tk magadhoz meg az elvárásaidhoz mérten méltóság nélkül, futószalagon ismerkedsz… de mindegy is, ez a te dolgod…)