Tényleg nagy hátrány, ha egy nőnek nincs sok barátja és nincs extrém hobbija?

Ismerkedtem egy sráccal. Megkérdezte, mit csinálok szabadidőmben, van-e valami extrém hobbim. Mondom extrém nincs és felsoroltam azokat a dolgokat, amiket szeretek. Tényleg elég basic mind, olvasás, jégkori, tánc, strand, barátokkal lenni, filmezés, ilyenek. Azt mondta: na, kérdezek valami mást, ha már a hobbikról való faggatásom nem jött be. Nem értettem, miért mondja ezt, pedig én több dolgot is felsoroltam, miket szeretek.

Megkérdezte, hány barátom van. Mondtam, hogy nem sok. Voltak olyanok, akik nem viselkedtek túl barátian és őket kiszórtam az életemből, úgyhogy maradt az a kevés, de ők igaziak. Mondta, hogy ő neki meg annyi barátja van, hogy be se tudja osztani az idejét rájuk, mert folyton hívják valahova. Aztán mesélt egy haverjáról, és mondta, hogy "ő neki sincs túl sok barátja". Itt az is alatt engem értett, mert ugye nem magát. Egyik héten volt két programom is, egyik családi, másik egy előadás, amire mentem, majd ironikusan megjegyezte, hogy milyen durván izgalmas az életem, hogy ennyi programom van egy héten. Miután ugye kifejtette, hogy ő mindig csinál valamit a többszáz barátjával.

Ezek ennyire nagy hátrányok, hogy be kell szólni?