Az incelek hány százaléka járhatott be hasonló életutat?

Több, mint 10 éve, tinikoromtól tagja vagyok az oldalnak, volt, hogy rendszeresen jártam fel, máskor hónapokig vagy akár évekig fel se látogattam.

Az itteni válaszolók szemében az itteni legendásan lúzer incelekkel kerültem egy kalapba, tehát az állatorvosi ló, aki még csóró és szociopata is így szűzen fog meghalni és ezért nincs nője, nem a külseje miatt (mindezt látatlanban alkotott felszínes vélemény alapján).

Valóban sokáig szűz voltam, de végül sikerült elvesztenem és nem fizetőssel. Hozzáteszem, sosem fizettem a szexért. De még azt is hozzáteszem, a tinikori botladozásokat leszámítva később meglehetősen olcsón sikerült randiznom, hiszen rájöttem: nem az számít, hogy mennyit költesz a nőre, ha kellesz neki, akkor ő költ rád, ha nem, akkor meg fine dining étterembe is viheted meg wellness hétvégére.

Az is igaz, hogy meglehetősen kevés numerám volt, ami egyes monogám vagy álszent emberek szerint sok lehet, de az én mentalitásommal kevés, hiszen a hozzám hasonló dugógépek több száz nőt is levarrtak. Főleg, ha hozzáveszem, hogy még a külsőm sem olyan Quasimodo, ha nem is Brad Pitt, az anyagi helyzetem, családi hátterem és ilyesmik nyomták rá a kapcsolataimra, ismerkedéseimre a bélyegét.

És igen, a sokak szerint szociopata világnézetem is, de abból egyrészt nem engedek, másrészt Charles Manson sokkal durvább és mégis voltak jó csajai. Illetve az alja nőverő meg nőlehúzó férgeknél is többre tartottam mindig magam, még ha el is ismerem, hogy sajnos a nőknek erre van igénye. A jót képtelenek hosszútávon megbecsülni, aki kedves és normális velük, annak a fejére nőnek, hamar az lesz a természetes és a töredékéért is lapátra kerülsz, mint amit az exeinek eltűrt.

És hazudnék, ha azt mondanám, hogy annak nincs szerepe a döntésemben, hogy PUA technikákkal is nehezen boldogulok, hiszen nem vagyok egy Brad Pitt, nyilván ha elég lenne egy sármos félmosoly, mint a Pumped Gabo-féléknek, akkor talán nem lenne akkora teher kósza numerákra felszedni lányokat, így viszont valahogy nincs motivációm.

Dolgozni sem volt soha, úgy voltam vele, hogy havi 160+ óra kötött elfoglaltság éhbérért, helyette most van 3 ingatlanom, nem vet fel a pénz, de annyit hoz a kettő kiadása, mintha valahova be kéne járnom dolgozni még így is, hogy sokat elvisz a felújítás meg a covid alatt sokáig nem volt bérlő. Nem bántam meg, hogy nem költöttem sem nőre, sem emberi kapcsolatok ápolására, azok is csak felszínes érdekemberek meg viszik bele az embert a fogyasztói társadalom szennyébe. Sokkal kevesebbet költ az ember és boldog, ha nem akar megfelelni másoknak.

Szóval, végső soron rájöttem arra, hogy bár ha a farkamra ugrana egy nő, nem mondanék nemet, de számomra már túl nagy teherré vált lépéseket tenni ebbe az irányba, azt vettem észre, hogy már az üzeneteikre való válasz is egy idő után annyira megterhelő, hogy inkább cinikus, flegma, bunkó leszek velük vagy nem is válaszolok.

Mintha rájöttem volna tapasztalati úton, amit sosem hittem, még akkor sem, amikor már aktívan szexeltem nőkkel, hogy valaha ezt meg fogom unni, hogy valaha már egyre kevésbé lesz extra, illetve hogy ez nem több száz vagy több ezer nő után jön el, hanem eljöhet 36 után is.

Korábban mindig abban a hitben éltem, hogy a férfiak csak nem vallják be, hogy már nem áll fel nekik és így jobban hangzik, erre itt vagyok sportosabban, mint huszonévesen, magas tesztoszteronszinttel, sosem dohányoztam, de évek óta már alkoholt sem iszom, rekreációs drogokkal sem élek és egészségesen táplálkozom, de többre értékelek akár egy könyv elolvasását vagy egy kirándulást egyedül, nyaralást egyedül, mint hogy ott vernyákoljon egy nő mellettem. Úgy, hogy lenne most jelenleg is 3, aki tapad és írogat és csak pár szépet kéne nekik válaszolni és jönnének velem akár úgy, hogy ők hívnak meg engem, mert az egyiknek még pénze is van. És nem érdekel egyszerűen.

És még csak depressziós sem vagyok, a korlátozások kicsit zavarnak, de soha ennyire pozitív nem voltam, mint most, hogy 35 éves koromra elértem az életben.

Tehát keresem magamban, hogy hol van a savanyú a szőlő, mert korábban mindig én vádoltam ezzel másokat, de nem találom.

És még csak nem is bort iszok, vizet prédikálok, mint azok, akik itt rendszeresen ebben a kategóriában osztják az észt, hogy márpedig ők mennyire boldogok. Most is azért néztem fel ide, hogy ezt kiírjam, mert már hónapokkal ezelőtt megfogalmazódott bennem, csak mindig volt jobb dolgom, most viszont éppen ráérek.