Ez erősen hátrány igaz?

Én inkább úgy mondanám, hogy ha szinte soha nem tudja, úgy nagyon nehéz kommunikálni és leszűrni bizonyos dolgokat.

A kommunikációban (nonverbális és verbális) fontos szerepe van a szemnek.

Ha ránézek valakire, a szemébe nézek miközben beszélünk v amikor találkozunk, akkor azért le lehet szűrni azt hogy érdeklődő v érdektelen, szimpatikusnak tart-e vagy sem. Sok esetben az ember szemén látszik, hogy mit gondol még ha ki se mondja.

Példa:

Van egy férfi akinek régóta tetszem (nem lesz köztünk semmi, nem akarok tőle semmit). Sose mondta ki szóval, sosem mert konkrétabb lépéseket tenni. Viszont a szemén sokszor láttam/látom, hogy nem közömbös. Sokszor olyan "csillogó tekintettel" nézett/néz rám, látszik a szemén hogy szeret velem lenni, beszélni. Ez tök egyértelműen lejött.

Másik, nyilván magamat kívülről nem látom, de biztos vagyok benne, hogy én is hasonló vagyok azzal aki nekem tetszik.

És ez az ismerkedésnél fontos. Ha valaki gyakran keresi a tekinteted annak valószínűleg szimpatikus vagy. Ha valakinek a nonverbális jelekből az jön le, hogy tetszel neki, akkor bátrabb lesz, jobban közeledik stb.

Nekem is nehéz volt sokáig, de dolgozni kell (és lehet is) rajta.