Mennyire függ a génektől a sikeres és sikertelen csajozás?

Ismersz olyanokat, akik nem tul szepek, megis van baratnojuk? Ismersz olyat, aki nem tul okos megis van baratnoje? Ismersz olyat, aki alig szolal meg, megis van baratnoje?

Elmondom kiknek nincs baratnojuk. Az antiszocisalis embereknek. Annak pedig semmi koze a genetikahoz. Viszont jo sok koze van a lustasaghoz, eletkeptelenseghez, onertekelesi zavarokhoz. Nagyfoku empatia hianya is jellemzi oket. A szemelyiseguk nem differencialodott, meg mindig gyermeki. Fel lehet ismerni oket arrol, hogy valamit 100* is megkerdeznek, de a valaszokat sosem fogadjak el. Enkozpontuak, nem tudjak kivulrol latni a dolgokat. Egyes dolgokat felismernek, de az osszefuggeseket koztuk mar rosszul azonositjak. Onkorrekciora keptelenek, felelossegvallalasuk soha nem is volt. Szakmai segitseget nem kernek, a pszichologiat onmagaban nemhogy nem ismerik el, hanem teljesen elutasitjak. Ezekbol mennyi a genetika? Ebbol is latszik, hogy miert remenytelen az osszes. Megrekedtek a fejlodesuk egy korai szakaszaban, es a hatralevo eletuk is keves ahhoz, hogy ezeket a hibakat kikuszoboljek. Legtobbszor bele sem kezdenek.

Minden a génektől függ, akár közvetlenül vagy közvetett módon... :,D

Ha nem így lenne, akkor az evolúció sem működne. A természetben is van olyan, aki alkalmas és van olyan is, aki alkalmatlan. (Alkalmas túlél, szaporodik, viszont az alkalmatlan kihal, így nem szaporodik.) Ez a gének "függvénye".

Az, hogy valakinek milyen a dumája, humorérzéke, agyi kapacitása, az szintén a génektől függ. (Bármilyen hihetetlen.)

A gének nem csak azt határozzák meg, hogy ki hogyan néz ki, hanem azt, is hogy kinek mire van hajlama. (Pozitív "képességek" esetén ezt úgy hívják, hogy készség.)

Ha valaki élete során megtalálja azt, ami előnyére válhat, akkor azt szépen ki is fogja aknázni, amiből neki lesz némi magabiztossága és egója, ami a férfiaknál előnyt jelent párválasztáskor.

Ergo, nem mindegy a génkészlet... :,D

Egyébként a kérdésre válaszolva szerintem a genetika olyasmi, aminek a szerepét vagy alaul- vagy túlértékelik az emberek. Az egyik fele azt állítja, hogy ezen múlik minden, a másik fele, hogy bármi lehetsz, csak akarni kell.

Én úgy gondolom, hogy egy ember egy személyisége egy nagyon összetett koktél, amiben genetikai összetevők keverednek nagyon egyedi környezeti behatásokkal. Ami még fontosabb: ezek nagyon komplexen hatnak egymásra. A genetika ebben az egészben a kiindulási alap, és a felső határ egyszerre, de sohasem határozza meg az eredményt önmagában.

Valahogy úgy képzelem el, mintha az élet egy kockajáték lenne, de a versenyzők nem ugyanannyi kockával játszanak. A kockák egy részét születéskor kapjuk (genetika), más részét játék közben szerezzük (fejlődés). Szerencse mindenkinek kell, és dobálni is kell mindenkinek, de általában akinek több kockája van, az nagyobb eséllyel és kevesebb dobásból dob nagyobbat.

Az igazi veszély az - és ezt akartam kihozni a dologból -, hogy akinek kevesebb vele született kockája van, annak többször lesz része kudarcban, ezért kevesebbet fog játszani, így kevesebb kockát szerez menet közben. Akinek meg jobb a kiosztása, az élvezni fogja a játékot, és még több kockát szerez.

Aztán amikor úgy 25-30 évesen kiteszik a kockáikat, akkor az egyiknek már behozhatatlanul sokkal több van, mint a másiknak. Aztán lehet vitatkozni, hogy a sok kockás azért nyer mindig, mert sok kockája van, vagy azért van sok kockája, mert mindig játszik. Ugyanez a kérdés adott másik oldalon fordítva.

Szóval szerintem nagyon sokat nyom a latban a genetika, de van egy hatalmas része ennek a hatásnak, ami azért van, mert azt hisszük, hogy sokat nyom a latban, ezért nem kérdőjelezzük meg és nem hozzuk ki belőle a maximumot.

"6. Akkor sokan évekig keverték az antiszociális szó jelentését velem együtt .."

Ez így van - néhány évvel ezelőttig én is.