Az aranyosnak mondott lányokra/nőkre miért csak a perverz debilek, meg a "nyomik" buknak?

Előre is elnézést mindenkitől, ha bicskanyitogatónak tűnik a kérdésem, nem arról van szó, hogy beképzelt liba lennék, és egy top 10-es manökennek tartom magam, és a szőke herceg-fehér lovon szindróma áll fenn, miközben a "normális" srácoknak nem adok esélyt... szó nincs ilyenről.Ellenkezőleg: sokan szép, csinos, kedves, okos nőnek tartanak, megnéznek, megdicsérnek, ennek ellenére az önbizalmam sokszor a béka s.gge alatt, gyerekkori traumák miatt, illetve régen túlsúlyos voltam. A helyzet az, hogy még így közel a 30-hoz is állítólag van egy kislányos báj bennem, nagy szemek, alacsony, viszonylag gyenge fizikum, "babás" arc, stb. (Viszont emellett ápolt vagyok, nőies, ügyelek az illatomra-frizurámra-összhangra a ruhák-egyebek terén, és sokminden érdekel, amiben állítólag jó is vagyok főzök-írok-zenélek-kézműveskedem-sportolok) De ezt a cukikislány-hrelyzetet rontja az is, hogy túl érzékeny, empatikus vagyok, nem tudok kiállni magamért, szinte semmilyen helyzetben, nem akarok megbántani másokat, még akkor sem, ha előzőleg ők rúgtak belém. Viszont ezzel páran klasszul visszaélnek, ami rendkívül frusztrál. Eleve rossz, hogy nem vesznek komolyan, lekezelnek, tiszteletlenek velem sok helyen, de ami még rosszabb, hogy kéretlenül rám nyomulnak olyan férfiak, akik nagyon nem az eseteim, és nem tudom őket lerázni, pedig kívül-belül egyaránt taszítanak, de annyira, hogy sokszor masszív hányinger fog el, ésa ezt nem tudom erélyesen közölni velük, mert azért mégsem akarok a lelkükbe gázolni. Két típus a nagyon gyakori, akik mindig rám kattannak: az egyik a tipikus, ápolatlan, szakadt-kinyúlt ruhás, zsíros hajú tróger, penetráns száj-láb-és hónaljszaggal, első randin böfög-fingik, aztán meg rám mászik, majd amikor én erőtlenül ellenkezni próbálok,kínos vigyorral az arcomon, közli velem, hogy "jajjj hát nem tudok neked ellenállni olyan vagy mint amikor a macskám az ölembe bújik, pici kis gömbölyű valami" na ettől meg végképp kiakadtam, hogy még kommunikálni is ilyen böszmén képes, és csodálkodik hogy nincs sikere a nőknél. Ráadásul ő egy kollégám volt, akivel barátilag tök jóban voltam csak mint férfi nagyon nem jön be és ő ezt nem hajlandó felfogni... A másik "nagy kedvencem" a maga módján ápolt, meg igényes, viszont öregapám-féle stílusú, hímsoviniszta, általában nagytestű-dagadt troll, sok esetben még jóval idősebb is nálam, és úgy tekint rám, mint valami "sugarbabyre", mint egy kis "szobadíszre", akit megvehet kilóra, ezért folyton a pénzével villog meg drága helyekre akar vinni, cserébe 1-2 randi után elkönyveli, hogy járunk, és birtokolni akar, megfojt, ha nem írok vissza rögtön, egyből átvált passzív-agresszív stílusba, hogy "oké akkor sz@rj le, csak írd hogy élsz még" stb. Meg arra ébredek, hogy ül fölöttem egy telefonnal, és félmeztelen fotókat csinál rólam, amíg én alszom (ez egy "csúnya" este végén történt, amikor részegen belementem egy hülyeségbe, inkább nem részletezném. Közben liheg a fülembe, perverz szavakkal, én meg azt nézem, hogy hol van a vészkijárat a k@rva lakásból. Ráadásul ő nemcsak fanatikusan nyomulós, hanem elképesztően lekezelő is volt, csak mert nő vagyok, meg pici, már nem is tudhatok angolul, nem is érthetek a "komolyabb" témákhoz, egyszóval semmi értelmeset nem nézett ki belőlem. Egyszerűen az a fajta volt, aki annyira ki van éhezve, hogy ha lyukat lát, egyből "eldurran a detonátor". És az ilyentől menekülök, de sikítva. Tudom, igen, a külső vonzalom nem minden, de ha nem jönnek be, arról én nem tehetek, különösen, hogy legtöbbször nyomós oka van, pláne hogy legtöbbször belsőre sem. Egyébként van egy harmadik típus is, aki külsőre ugyan Brad Pitt, de bunkó, mint az aszfalt, és a Mónika-show-n nevelkedett. Na ő meg azt sérelmezi, hogy táncházba, koncertre, színházba is szeretek járni, nemcsak "tuctuc"-féle helyekre, merthogy egy "ilyen jó csaj" ne járjon ilyen maradi helyekre. És minél jobban taszít valaki, annál inkább nyomul. Nem veszi észre magát, ha egy idő után nem írok vissza, kitérő választ adok, stb. ez elképesztő. Csak azért, mert kedves vagyok, és nem küldöm el őket minjárt a búsba, mindjárt többet képzelnek a dologba. Jól néznénk ki, ha én is elkezdenék fogdosni akár vadidegeneket az utcán, csak mert "aranyosnak" tartom őket, tutira át lenne már szabva az arcom. De akkor velem szemben miért engedik ezt meg maguknak? Félreértés ne essék, volt már 10 éves párkapcsolatom, meg most alakulóban is van egy, de az ilyenek akkor sem szállnak le rólam ha mondom hogy párom van. És még inkább leviszi az önbizalmam, hogy 10-ből 7-szer az ilyen típusok vesznek észre, mintha "egy kateória" lennénk. Bocsi a szómenésért, meg ha időnként egónak tűntem, de tényleg nem szeretnék büdösszájú-perverz férfiakkal egy szinten lenni.