Adnátok esélyt egy olyan férfinak ami 8 évet ült fegyházban nemi erőszakért, de már teljesen megbánta?

Általánosságban én nem vallom azt, hogy kutyából nem lesz szalonna, de azt igen, hogy kutyából CSAK ÚGY nem lesz szalonna. Azt a nagyon fontos megérteni, hogy nem arról van szó, hogy a rossz fiú belátta-e, hogy rosszat csinált, és "megérdemel-e" még egy esélyt, hanem arról, hogy mire lehet számítani az embertől, akinek bizalmat szavazol.

Nemi erőszakot nem úgy követ el az ember, hogy leül a füzetkéjébe mérlegelni, és úgy dönt, hogy jó ötlet megerőszakolni valakit, majd utólag retrospektíve leszűri, hogy mégsem volt jó terv, ezért máskor nem csinálja. Az erőszak ritkán tudatos választás eredménye, sokkal inkább egy beépült szokás. Ennek megfelelően a megbánás nem segít.

Akárhogy is, azt már tudod, hogy az ő szerszámoskosarában benne van az erőszak. A megbánás dicséretes ugyan, de nem veszi ki onnan. A megbánás csak annyit jelent, hogy használta a szerszámot, és rájött, hogy rossz dolog. Ez jó, de szart sem ér akkor, amikor megszorul a helyzet, és ez az egy szerszám marad a dobozban, amit használni lehet. Amikor dühös, frusztrált, sebzett, nem fog az erőszak eszközéhez nyúlni, majd utólag újra megbánni?

Ami itt érdekes, hogy azokra a problémákra, amikre korábban erőszak volt a szerszáma, van e más szerszám, amit használni tud, illetve mit tesz azért, hogy ne kerüljön olyan helyzetbe, ahol az erőszak a hatásos szerszám. Ha ezekre mind van pozitív válasz, a kockázat még úgy is nagyobb, mert a kutyából nem lesz szalonna azt jelenti, hogy az erőszakos emberből az erőszakosságot nem lehet törölni, de lehet kontrollálni.

Férfiként beszélek az ügyről, így nem feltétlenül releváns a válaszom. Én nem mondok nemet, de igen nagy óvatosságra és figyelmre intelek. Az ilyan múltú emberrel észnél kell lenni, mert tele vannak rejtett aknákkal, amikre rá lehet lépni. Szerintem én csakis úgy kezdenék ilyen emberrel, ha teljesen ismerem a helyzetet és az embert is egy ideje, és ez alapján bízom magamban annyira, hogy az aknákat felismerem, és elkerülöm. Garancia akkor sincs semmire.

Némi megjegyzés a végére: el tudok képzelni a nemi erőszaknak olyan formáit, amiknél elég a felismerés és a megbánás. Ilyen pl egy tök részeg csajjal szexelni fiatalon, kiskorúról nem tudni, hogy kiskorú, beleegyezéses szex közben nem megállni a nemre, mert "már csak pár lökés és elmegyek", nem észrevenni, amikor a lány nem beleegyezik, csak félelemből nem ellenkezik. Ezek szerintem mind tudatlanságból fakadó cselekedetek, amikre ha rájön az ember, hogy b**sza meg a nők nem úgy működnek mint én, megbánja és soha többet nem csinálja.

Csak éppen ezekért szerintem nem adnak 8 évet. 8 évet szerintem olyanért adnak, ahol tényleg látszik, hogy ezt az ember jó időre el kell különíteni a társadalomból.

Esélytelem, eleve annak se adnék semmi esélyt akinek a fejében komolyan megfordult a nemi erőszak lehetősége akár csak kósza gondolatként is.

Másik részről pedig azok akiket jogerősen elítéltek nem azt bánják hogy bűncselekményt követtek el hanem azt hogy elkapták őket érte és börtönbe kerültek X ideig. Ha nem lenne büntetve a szexuális erőszak börtönnel akkor senki sem bánna semmit. Ami valahol gyomorforgató is.

"akiket jogerősen elítéltek nem azt bánják hogy bűncselekményt követtek el hanem azt hogy elkapták őket érte és börtönbe kerültek"

Nagyrészt egyetértek, de azért van olyan, hogy az eljárás során, végighallgatva a tanúvallomásokat, a szembesülés az áldozattal, a hozzátartozókkal egy olyan élmény, ami kiváltja a megbánást még a büntetés megkezdése előtt.

Ettől függetlenül az üzenetem ugyanaz: a megbánás nem jelenti azt, hogy az illető soha többé nem tesz hasonlót, csak azt, hogy tudja, hogy rossz dolog. A drogfüggők is tudják, hogy a drog rossz nekik, csak éppen valami olyat kapnak tőle, amire szükségük van, és sajnos nem tudják máshonnan megkapni. Szorult helyzetben pedig a pillanatnyi sóvárgás felülírja a hosszú távú mérlegelést.

Ugyanez igaz az erőszakos emberekkel is: van valami, amit erőszakkal tudnak megkapni (a nemi erőszaknál ez nem a szex!). Ameddig máshogy nem tudják azt a valamit megszerezni, addig keserű választás, hogy a saját igényedet add fel teljesen, vagy megint csinálj rossz dolgot. Egy darabig működik a tudatos elnyomás, de ha nincs kompenzáció, akkor a frusztráció minden "helyes döntéssel" nő, ami növeli a visszaesés esélyét.

Aki megbánást tanusit enyhébb buntetest kap, jo pont, hamarabb szabadul meg ilyenek.

Ezt minden hulye is tudja es bocsánatot kéregetnek a bíróságon az aldozatoktol hozzátartozóktól meg stb

Ritka az akiben van annyi egyenesség hogy márpedig felvállalja hogy igenis szándékosan tette, es nem bánja akkor sem.

A nőgyűgyölők pedig nem fogják börtön utan sem jobban szeretni a nőket, sőt mivel.miattuk ült eleve, csak mégjobban "bosszut állnának", max arra figyelnek csak, hogy ne kerüljenek megint be.

"A bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás enyhítő körülmény, és a részbeni beismerés is az lehet. Nagyobb a nyomatéka, ha az felderítő jellegű; ilyen esetben a cselekmény egészére kiterjedő beismerésnek a bűnösség részbeni tagadása mellett is enyhítő hatása van. Tettenérés esetén csak a bűnösség elismerésének és a megbánásnak van jelentősége.

Az elkövető megbánó magatartása, az eredmény elhárítására irányuló tevékenysége, a cselekmény megbánását kifejező komoly öngyilkossági kísérlete enyhítő; a cselekmény után tanúsított elvetemült magatartása súlyosító körülmény."

Kúria-bíróság.hu