Melyik okozza a legtöbb társkeresési problémát férfiaknak?

Az első és az utolsó nálam a legrelevánsabb. Minden nő (még az alacsonyak is) 180-as palit akar. Meg egy partiarcot akivel minden hétvégén lehet kajtatni, szórakozni.

A nő meg azt hiszi ha csak szép az elég.

Én osztom a #4-es észrevételét!

Rengeteg nő csak annyit tud, hogy a "legjobbat" akarja, de hogy nála ez mit jelent, rejtély...

Pontosabban, vannak irreális elképzelések a magas, izmos (de nem gyúrósan, hanem fürdőgatya modell szerűen), sármos fejű, mindig elegánsan divatos, önerejéből lett milliárdosról, aki ezek mellett művelt, sok diplomás, de emellett művészlélek is. Természetesen ezek mellett világutazó, menő hobbikkal (snowboard, búvárkodás stb). És ami a legfontosabb, hogy a pénzkeresés, utazgatás, sport, önfejlesztés mellett még maradjon napi 12 óra szabadideje, amiben csak azt lesi, hogy hogyan tudná őfelségét még jobban kiszolgálni...

Pl. a fenti listából rám csak a "nincs sok haverja" a jellemző, (de igazi barátaim vannak), mégis vért kell izzadni párkeresésnél. A Tindert 2 hónap után most kezdem hanyagolni, mert szinte mindig ugyanaz a forgatókönyv: match, chaten kedélyes beszélgetés, aztán 1 héten belül személyes találkozó. Itt a jelöltek fele jelzi 1-2 nappal korábban, hogy mégse jó nekik az időpont, legyen jövő héten, de addigra elsorvad az egész... A másik felük pedig úgy érkezik randira, mintha fix időpontjuk lenne a fodrászhoz, amit be kell suvasztani a napi programba és túl kell rajta esni. Már a 0. másodpercben, 20m-ről látszik a fejükön, hogy semmi kedvük az egészhez, csak nem akarnak bunkók lenni. És innen kellene szépíteni... A csajok 80%-a egyszerűen bele van fásulva az egészbe és ahhoz valami nagyon extrát kellene villantani, hogy ebből kijöjjenek.

34F

Köszi 13-as!

Én sajnos még a találkozóig se jutottam eddig. Volt olyan nő is aki 52 évesen egyedül nevelte a 12 éves gyerekét. Az én fiaim is annyik, így ez se lett volna gond. Panaszkodik, hogy 1 éve van egyedül, és nem talált normális pasit, csak szeretőnek kellene, meg csak a fas..os képeket kapja állandóan. Én szépen leírtam, hogy nem vagyok olyan, nem iszom nem dohányzom, van saját házam, kocsim, (és szerintem rosszul se nézek ki.) De ennek ellenére se nagyon szánt időt rám. Volt pár vitán e téren, aztán hagytam. Jött ilyen szöveggel, hogy keltsem fel valamivel a figyelmét. Mivel? Küldjek én is olyan képet? Biztos meglepődött volna, mert arra sem lehet panaszom :).

De volt olyan is aki meg igazából azt se tudta, hogy minek regisztrált a társkeresőre, 2 nap után el is tűnt

Szóval tényleg nem mindig a külsőségek számítanak, hanem, hogy a nők sokkszor flegmán állnak az egészhez, de mi azért törjük magunkat.

#5: "tartósan az anyjával él, és/vagy nem tudja a jogsit letenni."

A jogsit leteheti, de attól még autója nem lesz. És attól, hogy divat az autó fenntartása minden minimálbéres embernél is, ahogy a részletre vett iPhone, attól még nem egy racionális pénzügyi döntés.

Akkor meggondolnám, hogy fenntartsak-e egy saját autót, ha tisztán minden hónapban (a legrosszabb hónapban is) 500 nettó érkezne úgy a számlámra, hogy van egy 30 milliót érő saját lakásom alacsony rezsivel. Vagy inkább arra a kevés időre igénybe vegyek valami carsharinget. Egy teremgarázs 2 millió és havi 40 alatt nem bérelsz egy pár négyzetméteres helyet. Ha sajátom lenne, akkor is inkább kiadnám és annyival több pénzem lenne, mint parkoltassak ott egy csotrogányt, ami minden egyes nap csak veszít az értékéből akkor is, ha hozzá se nyúlok.

Az anyjával él dolgot sem értem. Az gáz, aki érzelmileg nem tud leválni az anyjáról, de ez nem függ össze. Ha normális lenne anyám és olyan lett volna az élethelyzetünk, akkor én is vele élnék és nem a mama főztje meg a lustaság miatt, hanem mert így reális. Albérletre pazarolni a pénzt pénzkidobás, saját lakást meg ki lehet adni és akkor lehet addig is gyarapodni, amíg nem jön egy olyan, komolyabb kapcsolat, akivel érdemes összeköltözni.