Vannak itt olyanok akiknek egy bizonyos korig jól ment a társkeresés aztán elkezdődtek a problémák?

35-ig nem volt semmi gond, írom ezt férfiként. Most már szinte csak rázósabb dolgok jönnek:

-a nő még nem vált el, ezért találkozzunk, de még nem vállal fel

-találkozzunk, de még nem biztos, hogy el akarja-e hagyni a férjét

-van férje, de nem a szex egy fajtáját nem kapja meg, és erre kellek neki

-már van gyereke és nem akar újabbat

Szóval elég rázós többnyire.

34 évesen kerültem vissza a piacra, hááát, ég és föld.

A 30 alattiak többsége rám sem néz, a 30 felettiek pedig erősen kontraszelektáltak, van gyerek és sokkal kevesebb a szingli is...

34F

30 éves koromban döbbentem rá, hogy milyen alja párkapcsolataim voltak és meg sem közelítették az én szintemet.

A normálisabb férfiak pedig nagyrészt már elkeltek. 🤷🏼‍♀️

Egy éve keresek párt, ilyen hosszú ideig sosem voltam szingli

Ugyanazt tapasztalom, mint az 1-es, 2-es és 3-as válaszolók.

Az én esetem azért más, mert nagyon szegény voltam és 30 éves koromra jutottam el oda, hogy lett időm és pénzem is egyszerre ahhoz, hogy komolyabban ismerkedjek és ne őröljön fel a havi 300 óra munka meg tanulás, ami mellé nehéz lett volna beilleszteni a bulizós, csajozós életvitelt.

Régebben azért jobban szemeztek meg mosolyogtak rám a lányok meg volt, hogy kolléganőm jelölt be, vett be belső céges csoportba, én meg semmi ismerkedős dolgot nem kezdeményeztem nála, mert szégyelltem, hogy hol olcsó, lepukkant munkásszállón, hol idős néni vagy bácsi melléképületében húzom meg magam, hogy spóroljak és legyen miből felépítenem az életemet. És pont ezért nem volt szociális életem sem, mert nem ittam, nem dohányoztam így a munkahelyi belső társaságokba sem kerültem be oszlopos tagként, mindig mindenhol kívülálló szürkeegér voltam.

Ahogy tapasztalom, elcsesztem és életem végéig egyedül maradok. Ez van. Nem lett volna szabad túl komolyan venni az életet, inkább a tömeghez kellett volna igazodnom, ugyanazt csinálnom, mint ők. Késő bánat.

"1-es na jó, de kezdő harmincas vagy pontosabban mennyi? Mert azért nagyon nem mindegy."

32 leszek idén.

Nekem már tinin is baromi nehéz volt.

Aki tetszett volna az vagy más után futkosott(nagymellu után),vagy a kezem ha megfogta az volt neki a szerelem netovábbja, így mindig csak a lúzer bukott verekedos vagány kemenyfiuknak sikerult csak normalisan udvarolnia is nekem, es akikkel lehetett csókolózni is, meg járni is és megélhettem a komolyabb kapcsolatokat.

Es ez csak a tinikor.

Azota a mulya balfék életkeptelen embereket egyenesen már ki is szórom helyből, azokat is akik mások után is mennek, és nem csak én vagyok nekik.

Igy alig marad 1 férfi is talan 100 bol 1 ha olyan ami nekem kell.

Még késobb már, ha az is számítani fog hogy családra is alkalmas legyen, azaz ugrik a léc még magasabbra, én nem is tudom lesz e talan 1000 bol 1 ferfi alkalmas erre:(

Esetleges válás után meg bele sem merek gondolni.

Öregen meg végképp

*De en inkabb maradok egyedul mint egy olyannal, aki más nőket like-ol, meg talonozik csetelget többvasaz, kaocsolatban masokat csal átver hazudik.

Nem tudom minek lett teremtve a férfi, de hogy nekem ez nem kell az biztos.