Tapasztaltátok már, hogy egy foglalt személy iránt éreztétek, hogy ő a lelkitársatok/igazi?

Másodjára járok így. Első eset volt, amikor megismerkedtem egy kollégával, kedves, udvarias, humoros srác, pár évvel idősebb nálam. Én sosem kérdeztem rá az ő családi státuszára, mert olyan egyértelműnek tűnt, hogy szingli. Rendezvényeken egyedül jelent meg, mindig kereste a társaságom, velem lógott, bókolt, flörtölt velem. Ha összenéztünk szikrázott a levego koztunk, bizsergető érzés stb. Én már komoly érzéseket kezdtem táplálni felé, hogy lassan-lassan össze fogunk jönni. Olyan érzés volt, mintha már találkoztunk volna régebben is és szinte egyből ismertük a masik gondolatát. És egyszer csak bumm, kolleganőmmel beszélgettünk és így random bevágta, hogy ez a bizonyos kollégánk felesége is ha tudnám milyen undok egy nő, hogy a gyerekkel!!! alig törődik.

Azt sem tudtam köpjek vagy nyeljek...mint akit fejbe verték és a fal adta a másikat. Utána kerültem a kollegát, a sziánál többet utána sosem beszéltünk. Nem is kérdezte mi történt, csak olyan aggódóan bámult rám, nyilván leesett neki, hogy megtudtam hogy nős, de még gyereke is van....

Második eset nem rég történt. Résztvettem egy képzésen 6 hónapig, egy férfivel összeismerkedtünk mert párban kellett dolgoznunk. Nagyon jól megértettük egymást, olyan volt vele is mintha 1000 éve ismernénk egymást. Annyira jól kijöttünk,hogy a végén olyan nagy szeretettel mesélt a kislányairól, hogy még én is örömmel hallgattam csak kicsit csalódott voltam, hogy már ő is foglalt, és ilyet ritkán érzek valaki iránt.

Szingli pasiknál meg nem érzem ezt -még legalábbis! Nős férfi meg számomra nem lenne opció akármit éreznék!

Ti is voltatok így?

25N