Hogy várják el egyesek a mai kacsolatok tiszteletét és szentségnek kezelését ha felszínes dolgok alapján jöttek létre?

Állandóan mondják a nők hogy ugyan mit kezdjenek olyan férfiakkal akikre külsőre húzzák a szájukat. Ezért első pillanatban elutasítják. Aztán meg összejönnek valakivel és szeretetről beszélnek. A visszautasított mellőzött emberektől meg alapelvárás hogy tiszteljék és vegyék komolyan. Közben a mi szemszögünkből úgy néz ki hogy ugyanolyan belső értékeink vannak (vagy még sokkal de sokkal több) mint a pasikájának. Mi tudnánk szeretni, soha az életben nem csalnánk meg, hajlandóak lennénk családalapításra is és megfelelne a testük is,nem bunkóznánk és sértegetnénk. De semmit se számít mert nem úgy nézünk ki ahogy az ő szemének kedves lenne. Milyen szeretet van ott a kapcsolatokban ha létre se jöhettek volna ha nem úgy néz ki a férfi ahogy kinéz? Puszta ösztönszerű vergődés az egész.