Mi a véleményed azokról az emberekről, akik társkeresőkön kiírják, hogy nekik a háziállatuk az első?

Nem unszimpatikus. Aki nem tudja ezt a "szerinted erős" kifejezést értelmezni, az görgessen tovább, vagy húzza balra, vagy nem tudom mi a szokás.

Próbálok példákat mondani arra, hogy nekem mit jelentene az "állatom az első" kijelentés.

Megismerek valakit. Randira kerül a sor. Közölni fogom az illetővel, hogy lehetőleg olyan helyszínt válasszunk, lehet ez séta, étterem, kávézó, ahová kutyával is lehet érkezni. Ha így nem akar találkozni, akkor elköszönünk.

Nem alszom a kutyámmal egy ágyban, de benti kutya, lakásban van. Ha lenne kertem sem élne kint.

Naponta többször vinnem kell sétálni-néha csak egy 10 perces pisis sétára, de megfelelő időközönként van ilyen elfoglaltságom.

Azzal, hogy magamhoz vettem (nem tervezett, hanem talált kutya) döntést kellett hoznom, hogy gondoskodom-e róla élete végéig, vagy sem. Velem maradt és nem született meg még az a férfi, aki miatt megválnék tőle. Mert úgy akarjon bárki találkozni velem, hogy a kutyám a csomag része, nem egy opció.

Ez nem zárja ki, hogy egy embert is szeressek. Csak azt úgy fogom szeretni, mint egy embert.

A hosszú magyarázat csak azért van, hogy hátha így érthető a lényeg.

De egy szó, mint száz. Ha bekopogtatna a királyfi a fehér paripán és azt mondaná, hogy válasszak. Vagy a kutya, vagy ő. Akkor csak annyit mondanék, hogy gyorsan szálljon vissza a lóra és húzzon a pitsába.