40+ évesen még mindig a "Nagy Ő"-t keresve, már jobb önmagába nézni az embernek?

40 évesen az igazit keresni több mint röhejes! Mit csinált eddig? Egy cseresznyefa sem szeptemberben virágzik! Lehet itt keménykedni, megmagyarázni, meg hogy modern világ. Teljesen mindegy. A tested öregszik, a génjeid is, már nem vagy annyira türelmes stb. Konkrétan elment az idő. Mint mondtam, meg lehet magyarázni hogy még nem késő, de valójában az! Kik közül válogathatsz? Akik maradtak vagy elváltak? Nem érzed hogy egy kicsit amolyan Háda feelingje van?

A gyereked nagyapja/nagyanyja akarsz lenni? Már ha egyáltalán összejön az is. Önismeret: beismerni hogy elb*sztam.

11-es, én 40 éves korom körül özvegyültem meg, 15 év boldog házasság után. Ötvenhez közeledve lassan felnő a gyerekem, és egyre kevésbé van szüksége rám. Néha felvetődik bennem, hogy ennyi év után, ha tisztességgel felnevelem a lányomat, és kirepül, talán még találhatnék valakit. És ha erre gondolok, nem érzem magam használt vagy el nem kelt ruhának, nem is értem, miért kellene. Nem az önismeret hiánya mondatja velem, hogy nem rontottam el, hanem egy boldog házasság emléke, és a lányom, akit mindennél jobban szeretek.

Gyermekvállalásban már nyilván nem gondolkodom, és szerintem sokan nem, főleg, hogy negyven felettiekről szólt a kérdés, nem negyven évesekről. De mi a röhejes abban, hogy az emberben felmerül, hogy nem egyedül akar megöregedni? Vagy abban, hogy ha egy boldog kapcsolatban élt, következő partnerének is olyat szeretne, akivel boldog lehet?

Nem keresek társat ezen a ponton, a társkeresők kínálatáról fogalmam sincs. A társasági életben és a munkám során azonban szinte csak olyan emberekkel találkoztam, akik vagy szeretőt, vagy alkalmi szexuális kapcsolatot kerestek, számomra ez pedig vállalhatatlan, és még ha nem is nevezném selejtnek ezeket a férfiakat, nem ugyanazt keressük. A bárhol kategóriában pedig olyan komolyan nem vehető érdeklődőkkel találkoztam, ahol az érzelmek semmiféle szerepet nem játszanak, csak a puszta szexuális vágyon (ami, ahogy írtam, számomra nem pálya) vagy az érdekeken alapuló próbálkozás. (Utóbbira példa a lakásomban a villanyóra cseréjét végző férfi, aki első benyomásra egy fogatlan, ápolatlan alkoholista benyomását keltette, és a munkavégzés közben arról fantáziált, hogy a gyermekével beköltözne az én szép nagy belvárosi lakásomba, mivel kiteszik az albérletéből.) Nyilván ez utóbbi kategória is vállalhatatlan. Nem azért, mert a férfi selejt én pedig tökéletes vagyok, hanem azért, mert nem akarom, hogy bárki is használjon vagy kihasználjon.

Egy boldog házasság emlékét nem csúfolnám meg egy rossz kompromisszummal.

Eleve nem gondolom, hogy minden 40 körüli társkereső egyforma. Sőt, pont ellenkezőleg! Így személy szerint hülyeségnek tartom egy komplett korosztály beskatulyázását.

Konkrét példát hozz fel, hogy ki, kivel, mikor, miért, hol, stb. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy 40 felé közeledő valakiről van szó, aki évente egyszer megtalálja élete szerelmét, és pàr hét után szakít, miközben még mindig 20 évesnek hiszi magát, aki főnyeremény az ellenkező nemnek. Vagy hosszú kapcsolat/házasság után jobban megválogatja, hogy kivel jön össze, és nem esik depresszióba, ha két éve szingli.

Kedves 11-es, Háda-nőként 42 évesen neten ismerkedtem meg a szintén elvált, Háda-most már férjemmel. Tényleg milyen gáz, nagyon szégyelltem magam, hogy hasonló élethelyzetben lévő férfit kerestem és találtam. Nyilván nem gyerekvállalási céllal, mert már mindkettőnknek van gyereke. Más célja nem lehet az ismerkedésnek mint a gyerekvállalás? Csak úgy szeretni, együttélni, összeházasodni, annek nincs értelme? Nálunk van.

Az alapkérdés az volt, igaz-e, hogy selejt az emberek nagy része. Én ilyet semmiféle emberre nem mondanék semmilyen szempontból, hogy selejt.

Inkább azt, hogy a többség nem azt kereste, amit én. 1. Házas vagy kapcsolatban élő férfiak, akik kikacsintgatnának. 2. Hasonló csak harmadik félnek bevennének engem is. 3. Még a feleségével él, ugródeszkát keres. 4. Már elvált, de egyhamar nem akar elköteleződni, sérült is, csak hiányzik a szex. 5. Soha nem is volt családja, negyven felett is még az örökifjú playboyt játssza, ehhez keres játszótársat. És akkor a 6. kategória, aki valóban társat keres. Itt is vannak azért szép számmal, de nyilván nem jön be mindenki mindenkinek.

Nagyon nehéz megtalálni a hozzánk illő párt, fiatalon is, de 40 felett már különösen. Valóban a kor, a már meglévő gyerekek, az exek, a rossz tapasztalatok stb. Tűt a szénakazalban. Nem rövid idő alatt, de sikerült. Örülök, hogy nem adtam fel.

#15

Szépen összefoglaltad, valami ilyesmiben reménykedek én is.

Tök jó olvasni, hogy elméletleg sikerülhet.

48N

16# Tarts ki és találd meg te is a tűt a szénakazalban!!

üdv

15#

46N

Szerintem érdemes különbséget tenni, az "éppen szingli" és az "örök szingli" fogalmak között. 40+ évesen lehet az ember tök normálisan is éppen szingli. Kudarcba fulladt kapcsolat, válás, özvegyülés, akármi miatt... Előfordul. Egyre többször.

És vannak azok az egyének, akik 40+ évesen egyetlen épkézláb kapcsolatot sem tudnak felmutatni. Ha nem is a selejt szót használnám rájuk, de azt biztosan kijelenthetem azt hiszem, hogy ott valami baj van a toronyban. És mégcsak nem is válógatósság sok esetben. Van néhány ilyen egyén a baráti körben. Valaki csak élvezi az életet, avagy örök agglegény, minden héten más csajt visz haza... Valaki rém fura, magának való egyén, aki nehezen alkalmazkodik és az idő előrehaladtával talán egyre nehezebben. Minél idősebb lesz az ember, annál nehezebb megtalálni az első komoly társat, pláne ha előtte sosem osztoztál az életeden senkivel. Megvannak a saját rigolyáid (a korral szerintem egyre több), a másiknak is. Esetleg a másiknak van egy hozott csomagja is (ex férj/feleség, gyerekek), még nehezebb alkalmazkodni. Elvárnád, hogy intellektuálisan (is) kielégítsen, ami vagy sikerül vagy nem... de közben amíg egy huszonévesnél még oké tapogatózni, hogy hogyan is működik egy hosszútávú kapcsolat, addig 40+ évesen szerintem valamelyest már ciki, amit a másik fél nem biztos, hogy tolerál. Szóval nehéz helyzet ez, öngerjesztő folyamat.

Tényleg olyan szörnyű ha valakinek 40 évesen nem volt még komoly kapcsolata?

Szerintem nem, lassan én is 40 leszek, de nem érzem magam "öreg"-nek és nem akarom temetni magam, kicsit vicces is hogy így látjátok a dolgokat, mintha aki nem élt komoly kapcsolatban az "selejt" vagy "furcsa" lenne, mintha a párkapcsolat valami hú de különleges dolog lenne. Voltam kapcsolatban de az régen több mint 10 éve volt azóta nem találtam megfelelő partnert, nem is erőltettem a dolgot, de ettől még nem gondolom hogy rosszul kellene éreznem magam vagy "öregesnek" aki már érje be bárkivel :D

Szerintem amíg az ember tartja magát, testben, lélekben friss addig kár aggódnia és leadnia az igényeiből. Köszönöm én egyedül is jól megvagyok, vannak barátaim, anyagilag jól állok és néha eszembe jut lehet sosem lesz családom de nem aggaszt, lefoglalom magam a hobbijaimmal és sportolok. Sosem tudnék egy olyan nővel lenni akinek a lételeme a család vagy a párkapcsolat vagy a gyerekvállalás, inkább legyen önmegvalósító és éljen a mának.

Még annyi hozzáfűznivaló, hogy szerintem nincsnek selejt emberek, illetve mindenki magának definiálja hogy neki mit jelent az hogy "selejt".

Ha felmegyek társkeresőre akkor sajnos azt látom hogy az ilyen korú nők és férfiak (35-45-ig kerestem),akik neten keresnek társat tisztet a kivételnek de nagyon elhanyagolják magukat. Messziről látszik rajtuk hogy igénytelenek a külsejükkel kapcsolatban,leéltek és megviselte őket az élet. Engem általában 10 évvel fiatalabbnak szoktak nézni és megijeszt amikor azt látom hogy a korosztályom mennyire megviselten néz ki. Szerintem ez a sok munkának és stressznek köszönhető, mivel én mindig kipihenem magam és sokat alszom ezért rajtam ez nem látszik, ezért is rémisztő amit tapasztalok. Szerencsére a valóságban ebben aki ebben a korosztályban jól tartja magát nem a neten próbál társat találni, mert élőben is könnyen meg neki.