Szerelmes vagyok egy elkerülő kötődésű személybe. Be is vallottam neki, természetesen azonnal hátraarcot csinált, és gyorsan lerázott. Van ebből visszaút? Vagy nem tehetek semmit?

Lány vagyok, a férfi az elkerülő. Számít a kor? Mindketten felnőttek vagyunk, ő fiatalabb valamivel tőlem, de már így is bőven felnőtt kategória.

Igen, az idő, ezt midnig mondják, hogy majd mindent megold. Meg hogy "engedd el". Jó. Hogy?

Valójában annak ellenére, hogy le lett rendezve az ügy, mármint gyoran le lettem én rendezve, mégis úgy érzem, hogy nincs ez teljesen lezárva. Lehet, hogy önámítás, de az is, hogy csak azért kaptam azt válaszként az arcomba, amit, mert ez már maga az elkerülés következménye. Mégse mondhatta azt, hogy bocsi, te is bejössz, de most megijedtem tőle, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk, ezért inkább kihátrálnék ebből az egészből, és hagyjuk a fenébe".

5-ös, igen, ezeket én is tudom, egész tervezetem van rá, hogyan segítsek magamon, de jelenleg meg vagyok rekedve, nem tudok semmire sem odafigyelni, már a munkámra se, a héten az egyik ügyfelem szerződést is bontott velem, szóval tudom én, hogy a magamra való koncentrálás, meg szakember, meg önszeretet stb. Tényleg tudom. De borzasztóan érzem magam, és ha a korábbi szenvedéseimet veszem alapul, akkor jó 1-1,5 évnyi gyötrődés előtt állok,ennyi az "idő", ami majd "meggyógyít". Mert valójában nem gyógyít meg, csak a traumáim és csalódásaim száma nő eggyel, és ezek itt maradnak benn.

Azt meg nem tudhatjuk, mi lett volna, ha... Most elgondolom, hogy mi lett volna, és arra jutok, hogy tán még úgy is jobb kikerülni egy ilyen esetleges kapcsolatból, hogy BIZTOSAN tudom már, hogy nem működik, de mivel bele se mentünk, így ez elméleti dolog marad, és mindi gott lesz a fejemben, hogy akár kis százaléknyi eséllyel is, de talán lehetett volna működőképes. Az az infó eljutott hozzám, hogy dolgozni akar ezen, szakemberrel, így elvileg akár ki is jöhetne ebből, de én már nem láthatom és tapasztalhatom meg ezt, és ez bánt.

Elég biztos forrásból, maradjunk ennyiben. És ha ezt a mintát veszem alapul, akkor minden dolog, ami előtt értetlenül álltam, megmagyarázódik, nem beszélve az előéletéről.

Amíg ebből a forrásból nem tájékozódtam, én is simán ennyit gondoltam, hogy hát nem jöttem be, ez van, csak a szokásos, nincs itt semmi látnivaló, már megszokhattam volna. az is pocsék érzés lenne. De azt ismerem. ebben a szituban viszont még soha nem voltam, nyilván ezért ilyen nehéz elkezdeni feldolgozni. Mindenesetre más dolgok miatt úgyis mennem kell pszichiáterhez, és akkor ezt az egész témát elő fogom venni.