Hogy vészelitek át azt az időszakot, amikor reménytelennek találjátok a magatokat és a helyzeteteket a pártalálásban?

Bennem ilyen soha nincs hogy en mindig szakitok vagy mindig kihasználnak.

Tesom eskuvőjen tudod min aggodtam? Nem azon hogy elveszik hanem nem akarok egyedül.égni ott mindenki elott igy hanyathomlok kerestem valakit az esküvőre hogy legyen kivel megjelenni. Persze ezt nem mondtam a pasiknak.

De be is jött mert elkezdtünk jarni meg szerelem is lett és 4 év. Az esküvőn (tesómén)csodaszépek voltunk mi is(én szép vagyok ő meg helyes), aztán szakitás.

Irigy vagy. Ennyi az egész. Változz meg!

Miért nem szereted magad Kérdező?:) Kezd el.🥰

Mintha én írtam volna! Pont ma láttam facebookon, hogy egy újabb volt osztálytársamnak kérték meg a kezét. 25 éves vagyok, évek óta szingli. A legjobb barátnőmmel sokáig erősítettük a szinglik táborát, de pár éve neki is lett kapcsolata, na akkor én nagyon mélyponton voltam. Ne értsetek félre, nem azért, mert neki kapcsolata lett, hanem azért, hogy mindez mennyi kételyt hozott a felszínre bennem.

Én mindig azt mondtam magamnak, és tartom is magam ahhoz, hogy először a tanulás, majd karrier és ha ezekkel rendben vagyok (önálló talpon fogok állni) és még mindig nem lesz párkapcsolatom, akkor fogok aktívan párt keresni, addig pedig "kivárok", egyébként is jobban szeretném, ha a sors hozna össze valakivel, mintahogy már korábban is megtörtént. Ez nem azt jelenti, hogy csukott szemmel járok, nyitott lennék az ismerkedésre, de nem fektetek bele túl sok energiát. Az említett barátnőm is pl. kollégával jött össze, neki hasonló volt a hozzáállása, mint nekem, csak neki sikerült, nekem pedig nem.

Bocsi, hogy elnyújtom a választ, a lényeg, hogy én teljesen megértem ezt a helyzetet és nagyon tud frusztrálni, főleg, amikor ilyeneket látok, hogy eljegyzés meg baba, a velem egykorúak esetében. De ilyenkor mindig megállok és megkérdezem magamtól, hogy tényleg ezt szeretném? Tényleg készen állnék rá? És amikor józan eszemhez térek, az rendbe tesz.

Szerintem ne a "normális ütemben haladó" emberekhez hasonlítsd magadat, hanem önmagadhoz, hogy te mennyit fejlődtél és miben. Lehet, hogy más házasodni készül, de közben utálja a munkáját (most csak mondtam valamit), vagy egyéb területen nem ott tart, ahol szeretne.

Akik meg szerint irigyek vagyunk, hát... nem. Nem a másik ember boldogságát sajnáljuk, hanem csak szimplán azt nehéz helyre tenni ilyenkor, hogy ő miért tart ott, ahol, én meg miért nem.

Brühühü brühühü

A nagymenő, gazdag, extrém jóképű, magas srác nem téged választ? Nahát...

Ilyenkor ha fréfi írná ki a kérdést, jönnének a megmondó emberek, hogy "add lejjebb az igényeid", "nem csak az instagram celebekre kellene csorgatni a nyálad", "vedd észre az átlag embereket is", "keresgélj a saját szinteden" stb.

Most ezt írom neked, de ezért szarrá le leszek pontozva. Hát ez van...