Körülöttem mindenkinek van párja, mit csináljak?

Soha nem volt senkim, egyszer volt olyan, hogy azt hittem hogy lesz, aztán csúnya bukta lett a vége. Azóta, mióta megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor érdeklődnek irántam, milyen amikor valaki vonzódik hozzám, azóta még jobban vágyok kapcsolatra (tudom, hogy kamu volt és hazugság az egész, de akkor is az egy olyan érzés volt, amit semmivel se lehet pótolni).

Most van az a pont, hogy körülöttem mindenkinek van valakije. Én meg ugye mellőzve vagyok, mint azt ilyenkor szokás. Eddig se voltam olyan ember, aki mindennap találkozik a barátaival, de most már még ritkábban találkozunk, és utálom ezt. Megyek egyedül mindenhova, de attól, hogy elmegyek, még ugyanúgy magányos vagyok, ugyanúgy egyedül érzem magam. Nem tudok ellene mit csinálni. Próbálom ezt az egészet elengedni, mert a próbálkozásokba is már belebetegszem. Nem nézek senkire, nem képzelem el senkivel se a közös jövőm, mert tudom, hogy esélytelen, mindig lefárasztom magam, mindig csinálok valamit, hogy ne ezen kattogjak, de nem könnyű. Egyre nehezebb.