Legcikibb randis történetek?

A párommal a harmadik randink volt, elmentünk vacsorázni, majd felhívtam magamhoz. Megnéztünk egy filmet, már filmnézés közben éreztem, hogy fáj a gyomrom, aztán a film után bementünk a hálószobába, ő lefeküdt az ágyra, én éppen lefeküdtem volna mellé, mikor éreztem, hogy hányni fogok. Kirohantam a wc-re, de csak az előszobáig jutottam, széthánytam mindent. Soha nem fogom elfelejteni, mikor térdeltem a hányásomban, ő meg állt mögöttem és kérdezgette, hogy mit csináljon, mit segítsen? Beparancsoltam a szobába, míg feltakarítottam, mert rettentő kínos volt az egész. Mikor jobban lettem, azt mondta: Tudom, hogy nem vagyok egy macsó, de azért túlzás, hogy elhányod magad, amikor mellém akarsz feküdni! 😀

Már nyolc éve együtt vagyunk, azóta is nevetünk azon az estén, habár akkor és ott számomra baromira kínos volt.

Leírom az egyiket, a másikon még gondolkozok, hogy megosszam-e. :D

Cserediák voltam Angliában, és a kollégium előtt elkezdtünk beszélgetni egy lengyel sráccal. Ez a beszélgetés pedig annyira jól sikerült, hogy úgy döntött, elhív egy kávéra, utána meg megnézzük, van-e valahol valami évkezdő buli. Namármost, amikor én megjelentem koktélruhában, kisminkelve, megcsináltam a hajamat is (amennyire a hajamtól telik), ő meg egy szál melegítőben, már éreztem, hogy érdekes estének nézünk elébe. Mialatt elsétáltunk a kávézóba, próbáltam vele beszélgetni, ő viszont velem kapcsolatban egyedül arról érdeklődött, hogy ugye mi magyarok is azt a szitokszót használjuk, ami a legősibb mesterséget jelöli (az úton egyébként olyan 3-4 szál cigi elfogyott, az egész este folyamán fél doboz minimum). A kávézóban ott vártak a barátai, a srác inkább végig velük foglalkozott, de maradtam, mert fiatal voltam és hülye (és mazochista). Végül buli helyett visszamentünk a kollégiumba, és a moziteremben megnéztünk egy horrorfilmet, a két lengyel srác meg próbált mindenkit megijeszteni úgy, hogy belopóztak a kanapék mögé, de elröhögték az egészet, ezért inkább tűnt gyerekesnek, mint viccesnek. Aztán felmentünk a konyhára, ahol a lengyel srácok 20 perc alatt bepusztítottak vagy (nem túlzok) másfél liter vodkát (de lehet, volt az kettő is). Aztán még beszélgettünk egy kicsit, hazamentek a barátok, és ahogy mentünk vissza a már nem túl szomjas lengyel sráccal, közölte velem a liftben, hogy neki 4 óra múlva dolgoznia kell menni, úgyhogy ma este már nem lesz semmi köztünk, ha nem bánom. Nem bántam.

4

"nem bántam" XD

Én még vmkor 15 éves koromban Myviprandin ismerkedtem egy lánnyal.. úgy volt, hgoy találkozunk. Mondta, hogy oké, de kb fél órája van csak mer tutána megy dokihoz. Nem is bántam, netes randiknál jó ha van egy szűk keret, hogy ne legyen kínos, ha elsőre leesik, hogy élőben ez nem fog menni.

Találkoztunk.

Azt az egy apró tényt elfelejtette közölni, hogy az anyjával jön és a program az lesz, hogy elkíséri az anyját valami boltba valami csomagot átvenni és ehhez asszisztálhatok én is.

Nem azt mondom, hogy felejthető randi volt, de miután elköszöntünk (szigorúan 2 lépés távolságról) soha a büdös életben nem kerestük egymást.

"(szigorúan 2 lépés távolságról) "

Mert még így is rá akartál volna nyomulni meg közelről búcsúzgatni?:D

8, ezt most úgy mondod, mintha rányomulni valakire, akivel épp randizom, olyan ördögtől való dolog lenne:D Nemtom te mikor voltál fiatal, de az elmúlt 20 évben az volt a szokás a fiatalok között a randikon, hogy igyekeznek közel kerülni egymáshoz, megismerni a másikat.

Mondjuk ezt valószínűleg a csaj sem értette még akkor:D De az anyja sem, az is tuti.