Igaz hogy egyedül is boldog lehet az ember?

Ez megint egy olyan kerdes, amiben definialni kene a boldogsag szot. Lathatoan te sose leszel boldog, es mivel magadra ertetted a kerdest, igy a valaszom az, hogy nem. Embertol fugg amugy. Valaki tok jol elvan maganyos farkaskent, bar azt, hogy boldog-e, azt nem tudjuk. Szoval mi okoz neked boldogsagot?

Szerintem elobb vagy utobb mindenki eljut arra a pontra hogy azer hianyzik egy tars az eleteben. Oke, persze ezt lehet ragozni meg bebeszelhetjuk magunknak hogy marha jo egyedul, de ahogy idosebb az ember azer az kellemetlen tud lenni hogy evek telnek el hogy 40+ vagy 50+ evesen akar a loteri kutya se varja otthon. Az emberek azert mondjak hogy jo egyedul, mert csalodtak, es/ vagy meg nem talaltak meg tenyleg az igazit. Mert ha megtalalod aki hozzad van rendelve ugy igazan, azt nem kotottsegnek fogod erezni hanem inkabb a belso lelki egyensulyod talalod meg. De ez abszolut nem konnyu, de szerintem ugy igazan mindenki erre vagyik. Csak nehez. Es inkabb egyszerubb elhitetni sajat magunkkal hogy jo egyedul...

Lehet, de kérdező, téged valaki nagyon megbántott, szóval ez csak ilyen álkérdés. Sajnálom.

BoldogABB tudsz lenni egyedül, mint kapcsolatban a nem megfelelővel/igazival. De igazán boldog szerintem nem. Ha bele is törődtél már, hogy neked valószínűleg nem fog sikerülni megtalálni az igazit, és ennek megfelelően kialakítottál egy számodra jó, kényelmes életet, akkor is... ha megjelenne előtted egy tündér varázspálcával, és azt mondaná, ha kéred, akkor idevarázsolja eléd "a nagy Őt", biztos nem úgy reagálnál, hogy megrántanád a vállad, tojnál rá és elutasítanád, hogy nem kell. Vagy maradjunk a realitások talaján: amikor azokra a párokra gondolsz a környezetedben, akiknek tényleg jó a kapcsolatuk, szerencsésen egymásra találtak, akkor nem hiszem, hogy soha, egyetlen alkalommal sem merül fel benned, hogy te is vágysz egy ilyenre, neked is jó lenne, milyen kár, hogy nem adatik meg.

50 leszek, de hozzám senki sem illik. 10 éve egyedül vagyok, akkora untam meg a kísérletezgetést. Mostanra már nem is vágyom arra, hogy megtaláljam.

15: Én jóval fiatalabban eljutottam erre a pontra. Szintén azért, mert nem illik hozzám senki, így pedig nincs értelme erőltetni. De azt akkor sem mondanám, hogy ez boldogság... Nyugalom, kényelem stb. igen, egy nőnek sok szempontból könnyebb is egyedül, rengeteg energiája megmarad, amit magára fordíthat vagy arra, amire szeretné, ami épp érdekli. Viszont mélyen belül azért ott lakozik a szomorúság, hogy hozzám nem illik senki. Hogy nekem csak annyi választási lehetőségem volt az életben, hogy egyedüllét vagy rossz kapcsolat/nem megfelelő társ. Az pedig egyszerűen nem volt benne a pakliban, hogy jó kapcsolat "az igazival". Neked ez nem "fáj" kicsit sem? Soha nem is "fájt"?

Ha jól elvagy egyedül akkor igen. Ha nem, akkor egy kínszenvedés lesz az egész és sosem fogsz tudni beletörődni.

IGEN - bár ez egyéntől is függ.